Főrendiházi irományok, 1881. III. kötet • 182-219. sz.

Irományszámok - 1881-191

CXGI. SZÁM. 97 külállamokkal akkor még érvényben álló tarifaszerződések által voltak rendezve, és ezen viszonynak továbbra való kellő biztositása végett új szerződések létesítése iránt a tárgyalások folytak. Az európai államok kevés kivétellel a szabad kereskedés elvének hódoltak vámpolitikájukban és érvényben álló vámtarifáik ennek megfelelő szellemben voltak megállapitva. Sőt a velünk legélénkebb forgalmi viszonyban álló német vámterületnek vámtarifája sok tekintetben jóval alacsonyabb vámtételeket és sokkal több vámmentességet tüntetett fel, mint az 1868. évi szerződéses vámtarifa. Ily viszonyokkal szemben helyesnek látszott, ha az akkoriban érvényben állott szerződési tarifák vámjai nagyjában átvétetnek átalános vámtarifánkba, mert föl lehetett tételezni azt, hogy ha Európa nagyobb államai tapasztalni fogják, hogy vámterületünkre a szabad kereskedés elve alapján mérsékelt vámok mellett hozhatják be iparczikkeiket, akkor az 1860 óta követett szerződéses vámpolitikát ők is fen fogják tartani s velünk szemben is kedvező vámtételeket, illetőleg vámmentességeket fognak alkalmazni, s igy kivitelünket nem fogják akadályozni. Ez a föltevés mindazáltal nem teljesült. Azóta a helyzet ugyanis lényegesen megváltozott, — és ma a vám- és kereskedelmipolitika tekintetében teljesen más viszonyokkal állunk szemben, mint a melyek közt az 1878diki vámtarifa készült. A német birodalommal tarifaszerződés létesítése czéljából folytatott tárgyalások teljes meghiúsulása, valamint a continentális államokban újabban meghonosított védvámos politika következtében, a jelenleg fennálló viszonyok olyannyira határozott ellentétben állanak azon viszonyokkal, melyek befolyása alatt vámtarifánk 1877-ben létrejött, hogy ennek az ily megváltozott viszonyokkal szemben való változatlan érvényben tartása közgazdasági állapotunkra előnyös nem lehet. A continentális államok vámpolitikájában bekövetkezett és a hatásaiban a tengerentúli országok folyton növekedő versenyének befolyása alatt kiviteli forgalmunkra még fokozódott mérvben nehezedő fordulattal a kormány elérkezettnek látta azt az időpontot, a melytől kezdve vámtarifánk gazdasági érdekeinknek többé nem alkalmas megfelelni. Elegendően megóvottaknak tartotta azokat mindaddig, mig egyik fő beviteli piaczunkon Németországban nyers terményeinkre, élő állatainkra, lisztünkre nézve azon vámmentességekkel, — és iparczikkeinkre nézve pedig csak azon mérsékelt vámokkal állottunk szemben, a melyek ellenengedménykép a német szerződési tárgyalások alkalmával számunkra az ennek fejében saját vámtarifánk tételeinek tényleg történt leszállítása folytán kiköttettek és amelyek az új német vámtarifa életbeléptetéséig alkalmazásban ' álltak, és a meddig remény lehetett arra, hogy ezeket, legalább részben új tarifaszerződésben meghonosítani sikerülni fog. Mióta azonban a kölcsönös érdekeket kielégítő tarifaszerződésnek létrejötte Németországgal végleg meghiúsult és a német kormány által folytatott tarifapolitika kivált nyersterményeink kivitelét Németországba súlyosan éri, sőt részben lehetetlenné is teszi, vasúti tarifapolitikája és állategészségügyi szempontból mentegetett intézkedései által pedig átviteli forgalmunkat is lehetőleg nehezíti és ez által jelesül állataink és állati termékeink számárai a nyugoti piaczokat vagy teljesen elérhetetlenekké teszi, vagy csak nagyobb költség és időveszteséggel enged azokon saját terményeivel versenyezni; — mióta továbbá a continentális versenyviszonyokban a német vámpolitika közvetve is kedvezőtlen visszahatást gyakorol gazdasági életünkre; — mióta Francziaország szintén védvámos szellemben dolgozta át vámtarifáját; Oroszország pedig szerződések által kötve nem lévén, vámjait egyre emeli és roppant áldozatok mellett már is több ágban oly erős ipart teremtett, melylyel versenyezni FÓREKDI IROMÁNYOK. III. 1881/84. 13