Főrendiházi irományok, 1881. II. kötet • 87-181. sz.

Irományszámok - 1881-103

38 CHI, SZÁM. jaink s alapítványaink közt országos alapoknak ne minősíttessenek, eredeti rendeltetésüktől elütő czélokra ne fordíttassanak; vagy más felekezetekkel közöseknek ne nyilváníttassanak; miután azokhozi tulajdonjogunkat számtalan királyilag szentesitett országos törvények, legfelsőbb királyi döntvények, szakadatlan, századokra terjedő usus, különösen pedig : a köztünk katholikusok és a hazai protestáns felekezetek közti »Modus vivendit« e részbea is tüzetesen szabályozó 1790/1-iki egyházügyi törvények minden kétségen kívül helyezik. Mi tiszteljük általában a tulajdonjog szentségét, országvilág tudja, hogy nem irigyeljük s nem is kívánjuk vissza protestáns kezeken levő, még azon egyházi természetű birtokokat sem, melyeken a katholikus tulajdonjog eredet és verejték első tekintetre felismerhető. De ép azért, annál határozottabban tiltakozunk, minden oly bárhonnan jövő jogsérelmet s communistikus irányú törekvés ellen, mely egyház tanul mányi tön ava gyónunk katholikus jellegét kétségessé tenni, azt elkobozni, megosztani és más mint kizárólagosan katholikus czélokra forditani akarnáKérjük végre ugy az 1868-iki LIII. t.-cz. 1 18. §§. valamint ezekből kifolyólag az 1879-iki évi XL. t.-cz. 53. §-át akként módosíttatni : miszerint semmi szent kötelmeink teljesítésében t. i. a szentségek kiszolgáltatásában ne akadályoztassunk, sem pedig bármily vallású szülők gyermekeik vallásos neveltetését, illetőleg természetadta jogainkba a törvények paragrafusai által meg ne szoríttathassanak. Ha a modern — úgynevezett jogállam nevének megfelelni és a valódi vallásszabadságnak, melyet irányelvül vall, őszinte képviselője akar lonni, ugy nem avatkozhatik, de érdekében sem állhat a felekezetei: vallási belügyeibe avatkozni, sem polgárainak hitbeli meggyőződésére bármi pressiót gyakorolni, mert eltekintve attól, hogy minden hatás szükségkép ellenhatást szül — mi lelkészek a nép közvetlen közelében élvén, annak jó s balsorsában egykép osztozván, legjobban tudjuk s tudhatjuk, mi a vallás szegény népünkre nézve. Ha az — hogy többet ne említsünk— a jelen oly nyomasztó s folyton növekvő köz- s állam terheket, szemben ama csekély jóléttel, melynek, ez ido szerint örvend, igy s ennyire is viseli, nem másnak, hanem annak köszönhetni, hogy él még a hit szivében. Fosszuk meg őt hitétől, mely őt tűrni, szenvedni, s maga magát megtagadni tanítja, erőszakoljuk reá a szabad, úgynevezett vallás nélküli moral nagyon is rugékony s rideg elveit, mi sem bizonyosabb: minthogy a túlhajtott Liberalismus modern szörnyszülöttéig socialismus és nihilismus nálunk is mihamarább felütik vészfejökeí, mit pedig hazánk jól felfogott érdekében megakadályozni, minden józan belátásu honpolgárnak elengedhetlen kötelessége. S egy ily kötelességet rovunk le mi alólirottak is, midőn jelen legalázatosabb kérvényünket a méltóságos főrendi ház elé terjesztjük, nem akarván hallgatagságunk által még szenvedőleges okai sem lenni az ellennézetek netáni uralomra jutásával szerintünk hazánkban is kikeriilhetlenül bekövetkezendő politikai zűrzavar, erkölcsi felbomlás és társadalmi baj oknak, melyek Európa több, különösen kulturkampfos államaiban eddigelé is annyi gond s aggodalmakra szolgáltatnak okot. Méltóságos főrendiház ! Nem nagy ideje annak, hogy Szent István első apostoli királyunk napjának általános vallási megünneplésére vonatkozó, Qgy már közzé is tett kormányrendelet a protestáns autonomikus közegek feljajdulására azonnal visszavonatott. Nem akarjuk e helyütt sérelemként felhozni, hogy midőn a magyar állammal szemben, mint a legközelebbi patriarcha-választás alkalmával is oly ellenséges állást elfoglaló szerb nem egyesült egyháznak is van, még pedig a legszélesebb körű autonómiája, ki vagy mi hátráltathatja annyi idő óta a mi katholikus autonómiánk életbeléptetését ; mindamellett is azonban, egy kis számot, körülbelül tíz milliót képezvén e hazában, igényelhetünk bizonyári annyi szólás! szabadságot, hogy nyíltan s bátran kimondhassuk : mint s hol fáj ! s bajainkban ott keressünk biztos