Főrendiházi irományok, 1881. II. kötet • 87-181. sz.
Irományszámok - 1881-91
8 XCI. SZÁM. Melléklet a 91. számú irományhoz* Méltóságos Főrendek! Kegyelmes Uraink ! Mi, az Erdély egyházmegyéhez tartozó Alcsík- és Kászon esperesi kerület papjai, mint polgárai édes hazánknak; őrei a legszentebb Istenember által e földre hozott üdvözítő vallásnak s pásztorai e vallásban élő s hozzá buzgón ragaszkodó 30 ezer székelynek — azon tiszta meggyőződéstől vezettetve, hogy minden cselekedeteinknek egyedüli czélja édes hazánk és anyaszentegyházunk legyen — komolyabb tanulmányaink s vitatkozásaink tárgyává téve a polgári házassági viszonyt czélzó törvényjavaslatot, az 1879. évi XL. t.-cz. hírhedt 53. §-át, hitbuzgó kath, őseink, királyok, főpapok, főurak s más hivek által kizárólag katholikus czélokra hagyományozott alapjaink s alapitványainkkal szemben tanúsított sértő eljárást s gazdálkodást: azon fájdalmas és szomoritó tapasztalatra jutottunk, hogy azokban kath. ősi vallásunkat, híveink legszentebb természeti jogait, a tulajdonjog sérthetetlenségét s igy a társadalom legszilárdabb alapjait megrendítő és honfiúi sziveinket mélyen sértő czélzatokat s általunk s híveink által semmiképen nem dicsérhető intentiókat látunk. Ezért testületileg elhatároztuk, hogy nevezett sérelmeinket alázatos kérelembe foglalva: orvoslásukért folyamodjunk a méltóságos Főrendekhez. És ugyan: 1. A polgári házasságot czélzó törvényjavaslatot illetőleg. Ha a házasság történetét vizsgáljuk, azt találjuk, hogy még a legpogányabb népek is a házassági frigyet mindig szent és vallási intézménynek tekintették s azért mint legfrisebb apostatánk is egyik egyházjogi művében irja : a házasságot még akkor is, egészen a polygamiáig sülyedt, még a legvadabb és legelfajultabb népek is vallásos szertartások között kötötték. A kereszténység isteni vezére e felfogást még tisztább s magasztosabb alakba Öltöztetve, szentségi jelleggel ruházta fel. S igy bizonyára nem keresztényies felfogás és gondolkozás szüleménye vala az, midőn a múlt századnak trónokat s országvilágokat felforgató s korunkba is átcsenevészedett káros korszelleme a házassági szentségi frigyet is megszentségteleníteni, vallásos jellegéből kivetkeztetni kívánta s kívánja. S ennek mily eredménye lett: ismeretes napjaink történetéből. Mivel a polgári házassági intézmény romokon alapult, csak romlást szülhetett s azért e veszélytől indíttatva azon országok is, melyek az újabb kor e vívmányának keblökben létjogot adtak vala — már azon kezdenek gondolkozni, hogy jobb e tekintetben is visszatérni az oltárhoz, mert ennek még nem voltak szörnyszülöttei, nem sértett vallási- és polgári jogot, nem gyilkolt királyokat, nem teremtett forradalmat. S ezzel szemben, fájdalom — mégis azt tapasztaljuk édes hazánkban, hogy némelyek a polgári házassági intézményt épen akkor akarnák meghonosítani, midőn azon műveltebb államok is, melyeknek mi utánzói szeretünk lenni: eme törvényt kódexeikből kitörülve, a házassági frigyet a szentség magasztos méltóságába ismét
