Főrendiházi irományok, 1881. II. kötet • 87-181. sz.

Irományszámok - 1881-132

cxxxn. SZÁM. 193 n Melléklet a 132. számtü irovnányhoz. 742—1882. — p t a

„ Másolat. JD. I. SZÍ 0 Felsége a király nevében a sziiágy-somiyói járásbíróság dr. Nagy Jakab panaszos és szilágy-somlyói lakosnak báró Bánffy Kálmán ugyancsak szilágy-somlyói lakos panaszlott ellen 260—1882. bftíí szám alatt becsületsértési vétség miatt folyamatba tett s nyilvános tárgyalással is a mai napon befejezett ügyében következőleg ítélt : Vádlott báró Bánffy Kálmán szilágy-somlyói lakos, 51 éves, ev. reform, vallású, nőtlen, büntetlen előéletű, ki is a panaszolt s a magyar büntető törvénykönyv 261. §-ában tiltott s ugyanott büntetni rendelt, becsületsértési vétségben vétkesnek kimondatik, ugyanazért a m. btkv. 27. §-ában jelzett czélokra 15 nap alatt s különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő húsz (20)'forint o. é. pénzbüntetésre, euuek behajthatlansága esetén két (2) napi fogházra, valamint az igénybe veendő rabélelmezési költségek viselésére ítéltetik. Ezenkívül ugyancsak fenti idő s következmények terhe alatt dr. Nagy Jakab magánpanaszosnak fizetni összesen 8 írtban megállapított jelen ügybeni költségeit. Ili (tokok : Mert panaszlott báró Bánffy Kálmán önvallomása rendén a panaszban felhozott, illetve vele szemben panaszolt azon ténykörülményeket, hogy Ő a folyó évi január hava 28-án az itteni szinházi helyiségben tartott nyilvános mulatság alkalmával panaszló dr. Nagy Jakabot ennek háta megett: „gyáva, pimasz, gazember" — meggyalázó kifejezésekkel illette — beismerte; tekintettel tehát arra, hogy a panaszlottal szemben ennek Önbeismerése által, beigazolt jogellenes cselekmény által, az ugyancsak panaszolt becsületsértési vétség tényálladéka meg van állapítva : őt ez alapon a panaszolt becsületsértési vétségben vétkesnek kimondani, megbüntetni s jogtalan eljárása által panaszlónak okozott s itéletileg megállapított költségek viselésére is* kötelezni kellett. A büntetés kimérésénél panaszlottal szemben enyhítő körülményül vétetett az, hogy panaszló maga sem vonta kétségbe panaszlottnak védelmére felhozott azon állításait, hogy tudniillik : ő is panaszlottat a panaszolt sértési tényt megelőzőleg 2 nappal, nyilvánosan szintén sértő kifejezésekkel illette, sőt ezen sértéseit kétszeri felhívás után is jóvá tenni vonakodott, a miért is panaszlott ebbeli felingerültségében magát a panaszolt becsületsértési kifejezéseknek nyilvános helyen való kinyilvánítására mintegy jogosítva hitte. Jelen ítélet jogerőre emelkedés után a főrendi ház nagyméltóságú elnökségével közlendő s egyúttal a panaszosnak kérelmére hiteles alakban neki kiadatni rendeltetik. Mely ítélet felek előtt nyomban kihirdettetvén ; azt ugy panaszos, mint vádlott is, fellebbezési jogaikra lett kitanittatásuk után, megnyugvással fogadják. Szilágy-Somlyón, 1882. márczius 14-én. Dull János m. p., királyi aljáráébirő. (Hivatalból.) (P. H.) FŐRENDI IROMÁNYOK. II. 1881/84. Másolat hiteléül: Mártonffy Miklós ». &., jbr. kiadó. 35