Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.
Irományszámok - 1878-541
DXLI. SZÁM. 67 Nevezetesen, hogy az engedélyesek az esetre, ha brutto bevételük kilométerenkint 11,500 frtra emelkedik, a mennyiben addig személyvonatot még nem járatnának, ily személyvonatot Kelenföldről Dombóvárig mindkét irányban lesznek kötelesek oly átlagos gyorsasággal járatni, mint a minővel a magyar államvasutak Fiume felé és vissza közlekedő csatlakozó személyvonata a sík pályán jár. Továbbá kötelesek lévén engedélyesek a kelenföldi állomás közös használata iránt az államvasutak igazgatóságával szerződést kötni, már előre lett jegyzőkönyvileg kikötve, hogy személyszállító kocsijaik a vasutvezetö személyzettel s utasokkal egyenesen átmennek a budapesti összekötő vasúton a m. állami pályák személypályaudvarába s viszont, a nélkül, hogy ezért engedélyeseknek kárpótlás nyújtatnék. Ellenben biztosittatnak engedélyesek, hogy mindazon szállitroanyaik, melyek a budapesti Összekötő vasúton mennek át, a saját vagy mások szállítmányainak engedélyezett legkedvezőbb díjak mellett fognak szállíttatni, mi mellett még különösen kiköttetett, hogy a vasút jókról egész kocsirakományként jövő szénért, az összekötő vonalon kocsinként — a hidvámot is ide értve — 3 frt 50 krnál nagyobb tarifa nem fog szedetni, továbbá, hogy a szén saját pályaudvarainkon, hol szénleadás van, fog lerakatni. E szén azonban engedélyesek kocsijain hozatván át Budapestre, e kocsikért az államvasutak bért fizetni nem fognak. Tekintve azt, hogy e vasút a magyar államtól a más vasutaknak is megadott 30 évi adó s a szokásos bélyeg- s illetékmentességen kivül más kedvezményt nem nyer, annak a fentebb felsorolt feltételek melletti engedélyezését nagy nyereségnek tekintem, a mennyiben e kikötések majdnem egyértelműek azzal, mintha e vasút az állam által létesíttetnék, minthogy a Fiume felé irányuló kivitelre nézve — különös tekintettel arra, hogy a kikötött minimalis díjtételek a magyar államvasutakon ma is csak a legrendkivülibb esetekben szedetnek — s maga az államkincstár érdekében sem kívánatos, s nincs is kilátásba véve, hogy azok a közelebbi időben átalánosságban alkalmaztassanak, úgyszólván teljesen szabad rendelkezést biztosítottunk magunknak. Ezen kikötések által egyszersmind eléretett az, hogy a^déli vasút magyarországi vonalainak megszerzése iránti kérdés vagy egy más állami vasútnak építése iránti intézkedés elvesztette fontosságát és sürgősségét, a mennyiben most már az ezek által elérni kivánt czéit, az államra nézve sokkal kedvezőbb feltételek mellett biztosítottunk magunknak. Mindezek alapján van szerencsém a t. házat felkérni, mikép e törvényjavaslatot sürgősen tárgyalni s elfogadni méltóztassék. Budapesten, 1881. évi május hó 14-én. Ordódy Pál s, &., m. kir. közmunka- és közlekedésügyi minister. b*"
