Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.

Irományszámok - 1878-563

DLXIII. SZÁM. 387 88. §. A 82., 83., 85., 86. és 87. §§. eseteiben a számadások bevételi és kiadási tételei elkülönitendők, s ezek mindenike külön-külön folyó számokkal jelölendő meg. A számadások tételeinek folyó száma mindkét fél által, a számadási per egész folyama alatt a számadás ellen beadott kifogásokban, a számadást kifogásoló keresetben, a további periratokban és a felebbviteli beadványokban pontosan megtartandó. Az idézett t. ez. Ö2G. §-a helyett: 89. §. A folyamodónak, és az 1868: L1V. t. ez. 524. §-a szerint kirendelt házasságvédőnek, illetőleg gondnoknak az Ítéletet felebbezni jogában áll. Ha azonban az első biróság által az elhalálozás bebizonyitottnak mondatott ki, a felebbezési határidő eltelte után az iratok a királyi Ítélőtáblához, s innét — akár helybenhagyatott, akár megváltoztattatott az Ítélet, — közvetlenül a magyar királyi Guriához, az ügynek hivatalból való felülvizsgálása végett, akkor is felterjesztendők, ha az elsőbirósági Ítélet ellen felebbezés nem adatott be. Az idézett t. ez. Ö28. %-a helyett: 90. §. Az 1868: LIV. t. ez. 523. §-ának a) és b) pontjai esetében a tiz, illetőleg harmincz esztendő elteltét követő nap, a c) pont esetében pedig a halálveszélyt követő nap tekintendő az eltűnt egyén elhunyta napjául, s ezen nap az Ítéletben naptárilag megjelölendő. A holtnak-nyilvánitás azonban nem zárja ki annak igazolását, hogy az eltűnt előbb vagy később halt el, vagy hogy még életben van. Ez utóbbi esetben az, a ki a birói holtnak-nyilvánitás alapján valamely vagyont vett birtokába, jóhiszemű birtokosnak tekintendő. 91. §. Az 1868: évi LIV. t. ez. 522., 524., 525. és 527., ugy a jelen törvény 89. §§-ainak intézkedései megfelelően alkalmazandók akkor is, a mikor nem holttá-nyilvánitás, hanem valamely egyén valóságos elhalálozásának ténye, mely közokirattal nem igazolható tanuk által czéloztatik bizonyittatni. Ezen esetben az eljárás befejezése után hozandó Ítéletben, ha a halálozás megtörténte bizonyítottnak kimondatik: az elhalálozás napja, a tanúvallomások alapján naptárilag megjelölve állapitandó meg. Vegyes és átmeneti intézkedések. 92. §. Addig, mig az örökösödési eljárás iránt külön törvény intézkedik, fentartatnak az 1868: évi LIV. t. ez. 559—594. §§-ainak intézkedései az 1877. évi XX. t.-czikkben foglalt, és a következő változtatásokkal: a) az 1868: évi XLV. t. ez. 581. §-a eseteiben, továbbá a perre utasítás kérdésében hozott végzés ellen, (1868. évi LIV. t. ez. 587. §.) végre az örökösödési eljárásban felmerülő sérelmek miatt, felfolyamodásnak van helye; b) a felfolyamodások folytán hozott másodbirósági végzések ellen csupán az 1868. évi LIV. t. ez. 581. és 587. §§. eseteiben, de ezekben is csak akkor van további felfolyamodásnak helye, ha az elsőbirósági végzés megváltoztattatott. 4S*