Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.

Irományszámok - 1878-561

302 DLXL SZÁM. las tanusitja, igen gyönge másolatok, s nem alkalmasak arra, hogy azok alapján, a hozzájegyzések mérnöki pontossággal eszközöltessenek. De még azon esetben is, ha ezen vázlatrajzok kivitele ellen kifogás nem volna, sem felelnének meg a központi telekkönyvezés czéljának, mert azokon rendesen a határkövek nincsenek kitüntetve, minthogy pedig a vállalati birtokok többnyire számozott határkövekkel vannak körülvéve, melyeknek kimutatásai a központi telekhivatalban feküsznek, elkerülhetlen, hogy a térvázlatokon is a határkövek sorrendében történt változás is kitüntettessék. A 16. §-hoz. Minthogy e tekintetben sem az 1868. évi I. t. czikkben, sem pedig az 1869. évi márczius 8-án kelt kiviteli szabályokban intézkedés nincs, a vállalati birtok pedig részben az állam háramlási jogának, részben pedig a hitelezők biztositásának megőrzése végett a vállalat ellenőrizhetlen szabad kezelésére nem bizható, szükségesnek mutatkozik, még arra való tekintetből is, miszerint előfordul eset, midőn egy birtokrészlet elidegenitését vagy elcserélését maga a vállalat érdeke megkívánja, törvény utján is megerősíteni, azon most is gyakorlatban levő eljárást, miszerint a vállalati birtokból csak a vasutak feletti főfelügyeletet gyakorló közlekedési ministeri engedélylyel történhet elidegenítés. A 17. §-hoz. Ezen két rendbeli követelésnek a jelzálogos hitelezők előtti elsőbbségét biztositani kell, különben a vállalati műnek rendes kezelése és fennállása lehetetlenné tétetnék. Egyébiránt hasonló rendelkezés előfordul már az 1874. évi május 19-én kelt, a vasutak telekkönyvezéséről szóló osztrák törvény 47. §-ában is. Félreértések elkerülése végett kimondandó volt ezen §-ban az is, hogy zárlat esetében az annak alkalmából felmerült költségek, árverés esetében pedig a polgári perrendtartás 446. §-ában felsorolt előnyös tételek, a vállalati mű jövedelméből, illetőleg vételárából előlegesen levonandók. / A 18. §-hoz. / Lehető félremagyarázatok kikerülése végett szükségesnek mutatkozik annak határozott kijelentése, hogy az üzlet vezetéséhez és a forgalom fentartásához megkívánt eszközök és felszerelési tárgyak, bár azok különben helyből mozdíthatók, de a melyek nélkül a vasúti üzlet folytatható nem lenne, a vasút elválaszxhatlan tartozékait képezik, s mint ilyenek külön végrehajtás alá nem vehetők. Egyébiránt hasonlóan intézkedik már az 1874. évi május 19-én kelt osztrák vasúti törvény 5. §-ában, és ugyanez értelemben határozott egy concret esetben 1879. évi július 2-án a m. kir. semmitőszék is. A 19. és 20. §-okhoz. Ezen intézkedés nemcsak azon elsőbbségi törvények birtokosai irányában, de különösen az állam és a közérdek szempontjából látszik czélszerűnek, nehogy valamely csekély követelés folytán egy egész vasúti vállalat létezése koczkára tétessék s a közérdeknek szolgáló forgalma megakasztassék ; a mint hogy a foglalás alkalmával felállítandó zárgondnok kinevezése, nehogy ismét annak szakavatlansága által az üzlet kárt szenvedjen, a különben is a vasutak feletti főfelügyeletet gyakorló közlekedésügyi ministerium által lenne kinevezendő.