Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.

Irományszámok - 1878-561

DLXI. SZÁM. 299 sege is, hogy annak középszélessége és hossza kitüntettessék, mert az tulajdonképen csak arra szolgál, hogy az egyes alkatrészek térfogata kiszámítható legyen. A mi pedig az ennek kapcsában javallott azon intézkedést illeti, hogy a később szerzett birtokterületek, mint külön alkatrészek hozzájegyzendők, az azért tétetett, mert a telekkönyvi rendszernek jobban megfelel, mint az 1868. évi I. t. ez. 37. és 38. §§-nak azon rendelkezése, melynél fogva a később szerzett birtokterületek az előbbi alkatrészek egyikéhez hozzájegyezendők, mely hozzájegyzések az eddigi tapasztalás szerint gyakrabban fordulnak elő, mintsem talán a törvény meghozatala alkalmával feltételeztetett. Igaz ugyan, hogy azon többször előforduló esetben, midőn csak 10—20 Dölnyi terület szereztetik, ugyanannak mint külön alkatrésznek a térképen való kitüntetése nehézséggel fog járni, de ezen technikai bajon majd segit a gyakorlat. A 3. és 4. §-hoz. Az itt javaslatba hozott módositások szükségét a tapasztalás indokolja, mert az e tekintetben fennálló törvényes intézkedés a gyakorlatban részben kivihetetlennek, részben czélszerütlennek bizonyult. Az 1868. évi I. t. ez. 11. §-a szerint ugyanis, a hitelesités alkalmával felmerült vitás pontok elintézésénél a közlekedésügyi ministeri kiküldött — mint a kinek működése ezen törvény értelmében különben is inkább csak a vasutak feletti felügyeleti minőségű — nem vesz részt; mégis a törvény 9. §-a szerint a határnapok kitűzése ugyanezen ministeri kiküldöttre van bizva, holott ismét a következő 10. §. értelmében az iratok az illető vidéki telekkönyvi hatóságoknál beadandók. Eltekintve már most azon összeférlietlenségtől, hogy a határnapok kitűzése ezen kizárólag csak jogi természetű ügyben, az arra befolyást nem gyakorló közlekedésügyi ministeri kiküldöttre van bizva, ugyanannak nincs is módjában a határnapokat kitűzni, miután az iratok nem ő nála, hanem az illető telekkönyvi hatóságnál beadandók. Ennek következtében, nehogy a vállalatok által hitelesités alá terjesztett munkálatokban előforduló s a hitelesités elrendelése előtt javitható hiányok miatt, melyek megszabott eljárás betartása mellett csak a helyszínén lennének eszközölhetők, a bizottság működését megszakítani kénytelen legyen, azon gyakorlat fejlődött : miszerint a vállalatok a központi hivatalnál adják be a munkálatokat, hol azok előbb megvizsgáltatnak s a honnan e szükségesnek mutatkozott javitások eszközlése után, és pedig mindjárt a szükségelt számú végzési nyomtatványokkal és a határidők jegyzékével, mely utóbbiak kitűzésével a közlekedési ministerium a központi telekhivatal főnökét megbizza, az illető telekkönyvi hatóságoknak megküldetnek. Ilyen értelemben intézkedik már a régibb vállalatok hitelesítése tárgyában kiadott 1870. évi 2150. sz. alatt kelt ministeri rendelet, melynek czélszerűségét még azon fennérintett körülmény is ajánlja, miszerint a központi telekhivatal az előterjesztett munkálatok hiányainak kijavítását előzetesen eszközölteti. A javaslat ennélfogva az előmunkálatok előzetes megvizsgálását, a határidők kitűzését s a bizottság vezetését a központi telekhivatal főnökére bizza, mig ellenben a közlekedési ministerium kiküldöttének jelentését, a hitelesités érvényére szükségképen nem kívánja meg. Az 5. §-hoz. Ezen intézkedés szükségessé vált nemcsak a központi telekkönyvezés gyorsítása és a még hátralevő kártalanítási összegek mielőbbi kifizetése tekintetéből, de különösen azért is, mert az eddigi tapasztalás szerint, a vállalatok az ebbeli munkálatok beadásával igen késedelmesek. . 38* \