Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.
Irományszámok - 1878-555
224 DLV. SZÁM. Melléklet az 555. számú irományhoz. Indokolás, „a Nagybritanniával 1880. évi november hő 26-án 9 az Ínséges tengerészek kölcsönös segélyezése iránt kötött egyezmény beczikkelyezéséről (t szőlő törvényjavaslathoz. Nagybritannia még 1872-ben indítványba hozta azt, hogy a segítségre szoruló tengerész támogatása, nemzetiségére való tekintet nélkül, azon államot terhelje, a melynek lobogója alatt a tengerész legutoljára hajózott, és fölszólította az érdekelt nemzeteket arra, hogy ezen elv általános elismerése végett, nemzetközi egyezmények köttessenek. Az eszme keresztülvitele reánk nézve ép ugy, mint Ausztriára már anyagilag is előnyös, mert sokkal nagyobb azon magyar (és osztrák) matrózok száma, kik idegen hajókon szolgálaak, mint a magyar (esetleg osztrák) hajók szolgálatában álló idegen matrózoké. Ez okoknál fogva az 1873. évben a magyar kormány elvileg hajlandónak nyilatkozott az egyezmény megkötésére. Miután a többi jelentékenyebb tengeri hatalmak is Örömmel üdvözölték azon eszmét, hogy az ínséges külföldi tengerészek segélyezésének kérdése nemzetközi egyezmény által szabályoztassék, az angol kormány 1876-ban közölte velünk az általa e czélból szerkesztett egyezmény-tervezetet, melyben azonban az emiitett elv azon lényeges megszorítással foglaltatott, hogy az állam segélyében a lobogóját viselő hajón szolgált idegen nemzetbeli ínséges tengerész, csakis az esetben részesülhet, hogy ha harmadik állam területén marad vissza. Ë szerint tehát az idegen hajókon szolgált és Angliában ínségben visszamaradt tengerészeinkről mindig azon államnak kell gondoskodnia, melynek lobogója alatt legutoljára szolgáltak s csak akkor esnének Angliában a mi terhünkre ha (saját lobogójú hajónkon kivül) épen angol szolgálatban voltak. Nagybritannia ezt a megszorítást azért volt kénytelen a szóban álló nemzetközi egyezménybe felvenni, mert régi, mai napig is érvényben álló törvényei meg nem engedik azt, hogy Angliában idegen tengerész államilag segélyeztessék. Az egyezményt ily szövegben elfogadta Németország 1879. évi május 27-én, Svédország szintén ugyanazon évben, Olaszország pedig 1880-ban, s mindezen egyezmények ide vonatkozó határozmányaí teljesen egybehangzanak, az általunk 1880. évi november hó 26-án megkötött s ezennel bemutatott egyezménynyel. Kelt Budapesten, 1881. évi márczius hó 30-án. Br. Kemény Gábor s. &., földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister.
