Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.

Irományszámok - 1878-552

DLII. SZÁM. 193 sekkel elzárjuk, az bizonyos, hogy a töltések közt az árvizek szine magasabbra fog emelkedni, mint az előtt volt, a mikor még az árviz több négyszögmértföldnyi területen szétterülhetett. Ez azonban nem legyözhetlen baj, csak kikerülhetlen következmény, a mit a lefolyási akadályok elhárítása és az esési viszonyok fokozása által némileg lehet enyhíteni, és helyesen vonalozott, kellő szilárdsággal s eléggé magasra épitett töltések által teljesen ártalmatlanná lehet tenni. Az átvágások. . Azokon kivül, a melyek eddig általánosságban előadattak, az átvágásokra nézve még a következő megjegyzéseket teszik a külföldi szakértők: >i. A mi a Tiszát illeti, tartózkodni kell minden új átmetszés kiemelésétől, hacsak azokat különös körülmények nem követelik, mint például a hajózásra való tekintetek, a jég folyásának megkönnyítése, népes városok megvédése stb. Ezen elv azonban nem alkalmazható a Tiszának Szeged alatti részére, melyben mindig jó lesz, átmetszések által a viznek a Dunába való lefolyását gyorsítani, a hol csak lehet, feltéve mindazonáltal, hogy a tőlük várható előny meg fog felelni a rájuk fordítandó költségeknek. A tervben levő átmetszések közül a bizottság a tokajit tekintette meg, melynek czélja volna, ezen város mellett az árviz magasságát csökkenteni az által, hogy a Bodrog torkolatát lejebb vinné. Tokajon volt legkevésbé érezhető az átmetszések és töltések által előidézett árvizszin-emelkedés. Másrészt, miután a viz szabadon szétterül a balparti síkságon, kár volna e területet az árviz elől elzárni. A bizottság tehát ugy vélekedik, hogy a kérdéses átmetszés nem csökkentené e helyen az árvizek magasságát, és hogy ott minden szabályozási, de sőt, ha lehet, minden töltésezési munkálat is el volna halasz tandó, mi g az árvizek lefolyásának gyorsítására czélzó munkálatok be nem fejeztetnek. Most Tokajon csak az volna kívánatos, hogy a felső uttöltésen legalább is akkora nyilas hagyassék, mint a mekkora a balparti vasúton van«. »2. Némely átmetszésnél nem mindig a leghelyesebb irány lett követve. Például szolgál erre az U]-Becsén alóli, mely elhagyva a folyó azon részét, melybe a Ferencz-csatorna ömlik, ezen csatorna bejáratát veszélyeztette. Jobb lett volna ezen hátrány elkerülése végett az átmetszést más irányban vezetni, mely a folyó kiegyenesitése szempontjából ép oly előnyös lett volna s a csatorna környékét érintetlenül hagyva, mindemellett kevesebbe is került volna«. >3. A helyett, hogy az átvágásokból kiemelt földanyagból építették volna a védtöltéseket, némelykor azt lerakták az átmetszések partjainak szélére, daczára annak, hogy ezek végleg elérendő szélességüknél szűkebbre ásattak. Ennélfogva elkerülhetetlen, hogy az átmetszések mind inkább kiszélesedvén, a kiásott föld is visszahull, és igy annak medrét kitölti, minélfogva új ásás és kotrás válik szükségessé. így a helyett, hogy csökkennének a kivitelre szükséges költségek, inkább szaporodnak s a mi még fontosabb, az átmetszések gyors működése megakadályoztatik«. A vezetésem alatt álló közmunka- és közlekedési ministeriumban semmiféle tervezet nem készült, mely a Tisza folyón a már meglévő átvágások számát szaporítani akarná, s a felsőbb Tisza szakaszának újabb megrövidítésére eddig még nem is gondolt senki. Tokajjal átellenben Palleocapa javasolt a Tisza vize számára egy 1*896 kilométer hosszú átvágást, melynek kivitele esetében a Bodrog vize Tokaj mentén, a Tisza mostani medrében folyt volna, onnan pedig Ptrügyig, illetőleg az 53. sz. átvágás feletti kanyarig, 13-275 kilométer hosszban egy új csatornában vezettetett volna le a Tiszába. Ez a tervezet a Tisza-szabályozás megindítása alkalmával nem fogadtatott el, s illetékes körökben azóta sem jött szóba. FŐRENDI IROMÁNYOK. X. 1878—81. 25