Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.
Irományszámok - 1878-552
190 DLIL SZÁM. Á szabályozás alá vett összes folyópályán az átvágások összes hosszából ki van képződve 37*1%, képződésben van 25-7%, s mesterséges ufcánképződés nélkül nem képződik 37-2%. Ebből látszik, hogy az átvágásoknak teljes méretekkel való Kiásása rendkivüli pénzpazarlás lett volna. A mint az összes átvágások hosszának 62°8%-a már részint kiképződött, részint, oly állapotban van, hogy a vizereje által való kibővitése biztosan várható, a többi is kiképződött volna, ha annak szélessége és mélysége a helyi körülményekhez képest ugy állapíttatott vo]na meg, hogy a viz lófolyási sebessége a legalacsonyabb vizáliás mellett is nagyobb legyen az átvágáson keresztül, mint a kanyarban és az átvágás felett levő mederszakaszban. A valamennyi átvágásra nézve egyformán megállapított méretek czélszerűek voltak az átvágások nagyobb részére nézve, de nem feleltek meg ott, a hol a viszonyos esés csekély s az elvágott kanyar és az átvágás hossza közti viszony, ez utóbbira nézve kedvezőtlen volt. Az elégtelen méretekkel kiásott átvágásokat az iszaplerakodás, de még inkább az oldalakról nagy tömegekben beomlott s megfeneklett földtömeg rontotta meg. Mindakét bajnak oka az, hogy az átvágás nem ásatott ki a helyi körülményeknek megfelelő szélességgel és mélységre, és igy azon keresztül nem volt eléggé eleven vízfolyás. Ha az átvágás szélessége, átalában belürege csekély, alacsonyabb vízállásnál, daczára a nagyobb viszonyos esésnek, nem jöhet benne oly nagy folyási sebesség létre, mint az elvágott kanyarban, vagy a felette eső folyómederben; minek következtében a viz az odáig vitt iszapot elejti. Ennél még nagyobb bajt okoz azon körülmény, hogy az átvágások oldaláról, az árvizek által alámosott földtömegnek nagy része, csak az árvíz elvonulása után omlik be, s gyakran elzárja az egész keskeny átvágást, ugy hogy a viz, alacsony állása mellett, azon többé keresztül nem folyhat; vagy ha a beomló föld, az átvágásnak csak egy részét zárja is el, a keskeny nyilason folydogáló, alacsony állású viz nem képes a beomlott földet fellazítani s magával ragadni ; magasabb vízállás bekövetkezéséig pedig az már annyira összeülepszik, hogy az erősebb vizfolyás sem képes azt többe elsodorni. Az ily teljes vagy részleges eldugulásnak természetes következménye azután, különösen az elduguláson felül eső résznek eliszapoltatása. Mindezen dolgok meg voltak már említve azon előterjesztésben, a melyet a Tisza folyó állapotáról 1877-ben a t. képviselőház pénzügyi bizottságának hivatali elődöm bemutatott azon javaslatának indokolására, hogy a Csongrádtól lefelé eső átvágások 3 év lefolyása alatt oly méretekkel kibővittessenek, a melyek mellett a viz ereje által leendő kiképeztetésök biztosítva lesz. Ezen előterjesztésben az is elő volt adva, miszerint az egyes átvágásoknak adandó keresztszelvényekre nézve tett számitások azt mutatják, hogy Tokajtól a Dunáig levő átvágásokat a legalacsonyabb vizszin alatt 2*2 méterre kell lemélyiteni, s a szerint, a mint vonaluknak hossza az elvágott kanyar hosszával kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb viszonyban áll a fenéken 20 — 25 méterre kell kiszélesíteni, hogy bennük a legalacsonyabb vízállás alkalmával is, valamivel nagyobb folyási sebesség jöjjön létre, mint a felettük eső természetes mederszakaszban, és hogy igy az iszaplerakodás lehetetlen legyen. Ily szélesség mellett attól sem lehet tartani, hogy egyszerre annyi föld ömöljék be az átvágásokba, a mennyi a szelvény nagy részét elzárni s igy a fentebb vázolt rósz következményeket maga után vonni képes lenne. Az átvágásokat átalában most is elégnek tartom ily méretekkel kibővittetni ? mivel ily méretek mellett azoknak a viz ereje által való kiképeztetése biztosítva lesz, a mire nézve. már tapasztalati tényekre is hivatkozhatunk. Hasonló méretekkel lett az 1877-ik és 1878-ik
