Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.
Irományszámok - 1878-552
DLII. SZÁM. 187 nek nagyobb magassággal és szilárdabb szerkezettel való felépitése által, mit tekintetbe véve, a védtöltések Szeged mentén a jobb parton 15 méterrel, egyebütt 1*0 méterrel magasabbra építtetnek az eddigi árvizek közt legmagasabb múlt évi duzzasztott vizszinnél. Hogy a korlátolt ármeder-szélesség folytán a vizszin-duzzadás innentől csekélyebb legyen, az átelleni védművek csak azon vonalon lesznek egymástól 375 méterre helyezve, a melyen ez összeszoritás, a helyi körülmények miatt ki nem kerülhető, Szeged felső végétől az osztrák államvasút társulat vasuttöltéseig mintegy 1800—1900 méter hosszban. Szeged városán felül a töltésköz felfelé egyenletesen kiszélesedik s a Maros-toroknál már 500 méterre rúg. A vasut-töltésen alul pedig 800 méterre állapittatik meg az átelleni töltések egymástóli távola, mihez képest a Szeged és a vedresházi átvágás közt elrombolt jobbparti töltések felépitése, a balparti töltésvonaltól csak ily távolságban engedtetik meg; a vedresházi átvágás mellett pedig az egyik oldali töltésvonal megfelelőleg belebbeztetni fog. A Szeged mentén szükséges ármederszélesitési munkák költsége a fentebbiek szerint 722,000 frtra van számítva, de miután ezen költségelés elkészitése óta, a Szeged környékén folyamatban lévő nagymérvű épitkezések folytán, a munka díja tetemesen emelkedett, szükségesnek láttam e költségeket kerekszámban 800,000 frtra előirányozni s ezen összeget a törvényhozás már az 1880. XXXIX. törvényczikkben meg is szavazta. III. FEJEZET. A Tisza és mellékfolyóinak szabályozása. Altalános nézetek a Tisza-szabályozásról. A Tisza-szabályozás történetéről és az eddig végrehajtott munkálatokról jelen előterjesztésem I. fejezetében részletesebben szólván, e helyütt mellőzöm mindazt, a mi külföldi szakértők jelentésében a Tisza-szabályozás történetére vonatkozik, vagy a végzett munkákról statistikai adatokat foglal magában. Azon főelvet, a mely szerint a Tisza-szabályozás megindittatott és eddig folytattatott t. i. a folyam medrének a kanyarok átvágása által való szabályozását, valamint az árvizek szétterülése ellen védtöitések emelését, a külföldi szakértők helyeslik; de hibáztatják azon eljárást, hogy a Tiszának minden kanyarulata majdnem egy időben vágatott át, holott ezen átvágásokat alólról felfelé haladó sorban kellett volna végrehajtani. Az átvágások hatásáról ugyanis a következőleg nyilatkoznak : »Az átmetszések a folyó megrövidítése, s egyszersmind az esés és a sebesség növelése által birtak befolyással az árvizek haladására, s igy ezek magasságára is. Ezen hatásnak okvetlenül nyilvánulnia kellett, s ha csekélyebb is volt a töltésekénél, tétele azért nem kevésbé bizonyos. E tekintetben a Tisza-szabályozás munkálatai ezen részének végrehajtásában követett rend nem látszik czélszerűnek. Alul kellett volna kezdeni s fölfelé haladni, hogy az árvizeknek annál könnyebb lefolyást biztositsunk, minél gyorsabban vezetjük őket a völgy alsó részébe, hogy gyorsabb lefolyás által egyenlitsük ki gyorsabb megérkezésükből származó magasságnö vekedésüket. c 24*
