Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.
Irományszámok - 1878-552
180 DLÏI. SZÁM. Ezen vonal mellett felhozzák: hogy védi Szeged egész beépített területét, s nem vet gátat a város jelenlegi határain túl való terjeszkedésének, biztosítja a város és körtöltés közt foglalt telkek értékének megmaradását, sőt emelkedését ; i hogy megvédi az alföldi vasút pályaudvarát is ; hogy távol tartja a várostól az árvizet, s így az átszivárgó vizeket is ; hogy Szillértől az alföldi vasútig az új töltésrészre fektetendő vaspálya, összekötheti a felső részen levő rakodó partokat a vasúthálózattal és az alsó részen levő rakodó partokkal ; hogy ezen vasúton vizveszély idején könnyen lehet majd a védelemre szükséges anya. got szállítani. végre hogy ezen vonalban felhasználtatnék a fennálló töltéseknek nagy része. Ezen utóbbi vonal hossza lenne, a fentebb emiitett végpontok között 9.5 kilométer. A kir. biztos ur javaslata alapján a kormány az utóbbi föltésvonal kiépítését rendelte el azon eltéréssel, hogy a szillér-baktói töltésnek nagyobb része használtatott fel, mint a minőt a külföldi szakértők terveztek. A körtöltés folytatását az osztr. államvaspálya töltése képezi, és a Tisza partján a város mentén építendő rakodópart zárja be. A szakértők, emeletes rakpart építését javasolják s megjegyzik, hogy legkevesebbe fog kerülni, ha a rakpartok 45° hajlású s falazott burkolattal ellátott lejtővel építtetnek. A körtöltés magasságát az 1879. évi árvizszin felett 15Ü. méterre szabja meg a külföldi szakbizottság, azonkívül szükségesnek tartja, hogy a netalán kitörő árviz lefolyásáról kellőleg gondoskodva legyen, mely czélból azt javasolja, hogy az osztrák államvasuton egy 150 méter nyílású híd építtessék, és hogy a. víz egy csatorna, vagy legalább egy mélyedés által ezen nyilashoz vezettessék; továbbá, hogy a két vasútvonal közt levő felső sarokból elvezetett víznek Szeged alatt az alföldi vasút töltésében ut nyittassák, hogy az a ballagi tőn keresztül, vagy más meghatározandó irányban a folyóba visszatérhessen; végre hogy a percsora-szegedi társulatnak töltésyonala Tápé felett egy kilométer hosszban, 1 méterrel alacsonyabbra építtessék, mint a Szeged körüli körtöltés, azért hogy valamely felsőbb töltésszakadáson átözönlő nagyobb tömegű árviz, ezen alacsonyabb töltésszakasz koronáján át a Tiszába visszafolyhasson, még mielőtt a körtöltés koronájának magasságáig emelkedhetnék. A percsora-szegedi társulat töltésvonalának többi része ép ugy, mint a Tisza menti védtöltések átalában, az 1879. évi árvizszin felett 1 méter magasra lesznek építendők. Nem lehet helyeselni azon javaslatot, hogy Tápé felett egy kilométer hosszú töltésszakasz, a szegedi körtöltésnél 1 méterrel, a tiszaparti többi töltéseknél 05 méterrel alacsonyabbra építtessék; mivel ezen résen keresztül nemcsak a felsőbb szakaszon esetleg kitört árviz folyhatna az elöntött területről vissza a Tiszába, hanem oly esetekben, a midőn az árviz szine rendkívüli magasságra emelkedik, de a feljebb eső töltésvonalat se meg nem hágja, sem át nem szakítja, a töltések közül is kifolyhatna a viz azon területre, melyet ép e töltéseknek kellene megvédeni. Különben is ha töltésszakadás esetében csakugyan szükségessé válnék az, hogy a kiöntött ár ne ugy, a mint eddig gyakorlatban volt, a mélyedéseken levő töltésszakaszok kivágása által származott nyilason át, hanem a töltésvonal tetején bocsáttassék vissza a Tiszába; a töltéskorona tetejét 0*5 méternyire egy pár kilométer hosszban, a szükség beálltával rövid idő alatt le lehet ásatni, és ily módon a czélt el lehet érni a nélkül, hogy a vidék minden áradás alkalmával kénytelen lenne attól rettegni, hogy az ár az alacsonyabbra hagyott töltésszakaszon keresztül ki fog törni. A többi töltés von alak magasságára nézve tett javaslat, tekintve az eddig tapasztalt legmagasabb vízállásokat, elfogadható; mivel a szakbizottságnak
