Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.

Irományszámok - 1878-552

DLII. SZÁM. 149 B) A védtöltések. A Tisza folyó mentén, az árviz ellen emelt védtöltéseket szabály szerint maguk az árterületek tulajdonosaiból alakult ármentesitő társulatok építették, részint a társulati lagokra haszonaránylag közvetlenül kivetett s azok által befizetett járulékokból, részint több évi törlesztésre kölcsön felvett Összegekből, melyeknek évi törlesztési részleteit és kam al ait ismét csak az egyes tagokra haszonaránylag kivetett járulékokból fedezik a társulatok. Ezen szabály alól azonban majd minden társulatnál van némi kivétel, a mennyiben némely társulat ingyen kapta meg s nàgyrészben alapul felhasználhatta a régi időben közerővel épített töltéseket; mások, töltéseik épitése vagy nagyobb mérvű helyreállítása alkalmával részesültek az állam által adományozott közmunka vagy készpénzsegélyben. A védtöltések építésének története oly szorosan összefügg az ármentesitő társulatok működésének történetével, hogy egyiket a másik, nélkül előadni lehetetlen: minélfogva legczélszerübbnek találtam, a véd töltésekre vonatkozó történeti és statistikai adatokat az egyes ármentesitő társulatok határvonalainak megfelelő szakaszokban a társulat czíme alatt elősorolni. Sajnálattal kell megjegyeznem, hogy évek óta hiába igyekeztem a társulatok működéséről részletes és megbízható adatokat szerezni, az a mai napig sem sikerült. Különösen hiányosak a költségekre vonatkozó adatok, a mennyiben az építési és fentartási költségeket most már a múltra nézve nem lehet elkülöníteni, miután a töltések az emelkedő árvizszineknek megfelelőleg, fokozatosan épittetvén ki s ez idő alatt sérüléseket is szenvedvén, felelte bajos megállapítani, melyik munka és költség számolandó az építési tőke, melyik az évi fen itartás terhére? Ezt pedig lényeges dolog volna biztosan tudni, mert csak akkor volnánk képesek megmondani, hol, mennyibe került az ármentesítés. E tekintetben nagyon hibás számítás van gyakorlatban. Ármentesitési költségnek számítják azt az egész összeget, a melyet a társulat keletkezésétől a mai napig kiadott, s ily módon kihozzák, hogy az ármentesítés ma már többe van, minta mennyit a megmentett terület ér. Ily számítás mellett nagyon természetesen lassankint az is be fog következni, hogy az ármentesitési költség kétszer, háromszor stb. oly nagy lesz, mint a megmentett terület értéke; mivel az összes költség évenkint szaporodik a töltés fentartása végett szükséges kiadásokkal. Azonban ármentesitési költségül csak azon összeget lehet felszámítani, a melybe a töltéseknek az eredeti méretekkel való felépítése s azokon túl való magasbitása, erősbitése került vagy még ezentúl kerülni fog, s ezen összeg az árterületnek a megmentés folytán elért érteknövekedését terheli. A töltések testében bármi okból támadt sérülések kijavításával, illetőleg az előbbi állapotnak helyreállításával járó u. n. fentartási költségek nem számithatók az ármentesitési költségekhez, hanem egyszerűen az árterület évi jövedelmét terhelik. Nincsenek Összhangzásban a társulatok tartozására vonatkozó adatok sem. Némely társulatok az eredetileg kölcsön vett tőkét jelentették fel, mások pedig azon Összeget, a mennyivel még az adat beküldését megelőző év végén tartoztak. A ministeriumban gyűjtött adatok az 1878. év végéig terjednek s egy pár adatot kivéve, tökéletesen megegyeznek azokkal, a*melyeket a tiszavölgyi társulatok központi bizottsága az 1879. június 19 iki évi közgyűléshez intézett jelentésében előterjesztett. Ezeket előre bocsátva, lássuk már most az egyes társulatok működésének folyamát. I. A Tisza jobbpartján. 1. A beregi ármentesitő társulat. T.-Ujlaktól a Borsa torokig, mintegy 13 kilométer hosszú vonalban nincs védtöltés. A legfelső beregi társulatnak töltésvonala a Borsa jobbpartján kezdődik s a Tisza mentén Szabolcs, Ung megyék közös határszéléig terjed. A társulat árterületének határa a Borsa jobb-