Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.
Irományszámok - 1878-490
CDXC SZÁM. 77 állapithatók meg, tehát a mentesített szántóföldek különös költségei levonásának osztályozás által való kifejezése lehetetlen, mert például, ha egy darab mentesített ártérben fekvő szántóföld jövedelmezősége és gazdasági költségeinél fogva a 3-ik minőségi osztályba esik, ' a mely osztály 6 frt holdankinti tiszta jövedelemmel állapíttatott meg és ugyanezen szántóföld-részlet* nek van még levonás tárgyát képező holdankinti 45 krajczár különös gazdasági (töltés fentartási) költsége, a következő 4-ik osztály tiszta jövedelmi tétele pedig 4 frt 50 krral van megállapítva, ha ezen parcella különös gazdasági költségének levonása után egy osztálylyal lejebb soroztatik, tényleges tiszta jövedelme ok nélkül 105 krajczárral apad; ellenben, ha a 3-ik minőségi osztályban, mint olyanban, a mely jobban megközelíti, hagyatik meg, nêm vonatik le tiszta jövedelméből a valóságos terhét képező különös gazdasági költség; e két eljárásnak tehát egyike sem igazságos, egyike sem méltányos. 3-szor. A törvény 18-ik §-a, a fentebbi okokon kívül, a társulatok költségkivetési kulcsának felette eltérő volta miatt sem hajtható igazságosan végre, mert mig némely társulatnál minden hold után egy és ugyanazon Összeg fizettetik, addig más társulatoknál e részben a legkülönbözőbb classificatió dívik. Ezen, a kataster elveivel többnyire homlokegyenest ellenkező osztályzatok a kataszternek törvény szerint felállított osztályaiba igazságosan össze nem vonhatók, már csak azért sem, mert sok esetben azt eredményeznék: hogy a társulatok hozzájárulási kulcsa szerint, az egyes men tesitett földrészletek után kivetett különös költség azok gazdasági tiszta jövedelmét túlhaladván, az ily földrészletek katasterileg nem volnának osztályozhatók. ; Az 1875. évi VII. törvényczikk 18. §-ának rendelkezése tehát betűszerinti értelemben nem, hanem csak úgy hajtható végre, ha 1-ször, a társulatok ártereiknek rendszeres fejlesztése útján kimutatják mindazon földrészleteket, a melyek az ő védmüVeik által mentesittettek és a mentesítés költségeihez hozzájárulnak; 2-szor, ha kimondatik : hogy a társulatok kiszámitott (liquidait) különös (védmíífeutartási) költsége, a mentesített ártérben fekvő egyes földrészletek között, azok katasteri tisztajövedelmének arányában osztatik fel, és végre 3-szor ha a munkálatok technicumára nézve azon eljárás követtetik, hogy a mentesített árterek katasteri tiszta jövedelme, tekintet nélkül azok különös (fentartási) költségeire, kiszámíttatván, azok az így kiszámitott tiszta jövedelemnek megfelelő osztályokba soroztainak és az adókivetés alapjául szolgáló katasteri munka-részekben azon rovatok után, a melyekben a földrészletek osztályszerinti tiszta jövedelme ki van tüntetve, még két rovat nyittatik, a melyek elsejébe minden ármentesitett földrészletnél a különös (fentartási) költség czímén levonandó összeg, másodikába pedig az ezen levonás után fennmaradó és az adókivetés tulajdonképeni alapját képező tiszta jövedelem vezettetik be. Minthogy azonban ezen egyedüli helyes eljárás első feltétele a rendszeres ártérfejlesztés az új kataszter szerinti adókivetés életbeléptetéséig előreláthatólag igen sok társulatnál nem lesz befejezve, a társulatok különös (fentartási) költségeinek betudása csak úgy vihető keresztül, hogy a mentesített területek az árterek rendszeres fejlesztéséig, tekintet nélkül különös (fentartási) költségeikre, adóztassanak ugyan meg, de a befizetett adónak azon része, mely az emiitett költség czímén megállapitott és a tiszta jövedelemből le nem vont összeg után apadásba jönne, az illető vizszabályozó vagy ármentesitő társulatnak készpénzben megtéríttessék, esetleg annak mint ilyennek, közös tartozásába betudassék. A törvényjavaslatnak a különös gazdasági (védmüfentartási) költség kiszámítására vonatkozó szakaszaiban foglalt eljárási módozat különös indokolást nem szükségei vén, pótlólag csak annyi jegyeztetik meg e részben, hogy az alaptőkének 8%-a azért vétetik számításba, mert
