Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.

Irományszámok - 1878-495

164 CDXCV. SZÁM. jogszabályai és valamely egyes hatóság szervezete közötti ellentétet; elvi szempontból a tőzsdebiróságok fennállása alapjaiban meg van ingatva, ha sikerült kimutatnunk, hogy^ nélkülözik azon biztositékokat, melyek az ország hason hatáskörű magistraturáit a nép véleményében a tisztelet és bizalom legmagasabb polezára emelik. Megvalljuk azonban, hogy küzdelmünk talán nem volna oly elszám, vagy legalább nem olyan heves; hogy >elméleti« aggodalmainkkal könnyebben meghajolnánk egy pénze és befolyása által hatalmas osztály követelései előtt : ha az intézmény, daczára törvényellenes szervezetének, érdemben kellően megfelelne ama magasztos hivatásnak, melyet jogszolgáltatásnak nevezünk. De a tozsdebiróságokról, fájdalom, ezt sem mondhatjuk. Ezúttal nem lehet feladatunk a tőzsdei judicatura részletes méltatása; némII.eg felesleges is ez, mert Nagy méltóságod kétségkívül tudomással bir e törvénykezés óriás fogyatkozásairól. Nagyméltóságod az ezen birálathoz szükséges anyagot is könnyebben megszerezheti, mint mi, kik aközvetetlen észleléstől el vagyunk zárva, s csak azon Ítéletekre vagyunk utalva, melyek néha-néha a sajtó utján nyII.vánosságra kerülnek, vagy melyekhez magánúton férünk. Egyet azonban még II.y körülmények között is szabadjon kimondanunk és ez az: hogy az 1869: IV. t-cz. 19. §-ának azon parancsát, hogy »a biró a törvények, a törvény alapján keletkezett és kihirdetett rendeletek s a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és Ítélni«, — az ország egy bíróságának sem szabadna elengedni. A tőzsde alapszabályai a tőzsdei birákat felmentik e kötelesség alól, s mi ezt igen nagy veszedelemnek tekintjük, annál nagyobb veszedelemnek, mert a napfényre került Ítéletek nagy része bizonyítja, hogy a tőzsdebiróság bőségesen használja szerencsétlen privII.égiumát. Valahányszor a tőzsde statuma és az ország törvényei között igazi vagy látszólagos ellenmondás merül fel, a pesti tőzsdebiróság az utóbbiak mellőzésével következetesen az előbbit alkalmazza. így cselekszik az ügyvédi képviselet dolgában is. Szemben az 1874. 31. törvény czikkel, mely mind a tőzsde alapszabályainál, mind az 1870. II. t. cz.-nél ujabb keletű, mindig a tőzsde-rendtartás 27-ik §-ára hivatkozik, mely igy szól: >

Vertretung durch Advoeaten ist ausgeschlossen. < Ezen intézkedés czél- és jogellenes voltát több izben kimutattuk már; de a dolog principialis jelentősége oly nagy, hogy azt ismételve szóba hozni kötelelességünk. Perben jogtudó képviseletet használhatni, nem az ügyvédek javára kigondolt kedvezés, hanem igazságügyi követelmény és oly sarkalatos polgári jog, hogy némely alkotmány-törvényen külön kifejezést is nyert; megvonása, a jogbiztonság egyik fontos garantiájának megtagadása. Egészen mellőzve tehát azon kérdést, váljon az ügyvédek kizárása ezeknek anyagi kárával jár-e vagy nem: a tőzsdebiróság szabálya és gyakorlata jogtalanság, mert a jogi állam egyik cardinális tételébe ütközik. E gyakorlat hídi lábon áll nemcsak tételes törvényünkkel, hanem a haladott állambölcsélet tanaival is; mert a tudomány legfényesebb képviselői az ügyvédi hatáskörnek nem megszorítását, hanem terjesztését, különösen a közigazgatási forumok előtti érvényesülését, követelik. Hazai viszonyaink sem igazolják a tőzsdebiróság szűkkeblű felfogását. Bizonyítják ezt az ország összes többi hatóságai, melyek előtt akadálytalanul működünk, s melyek közül egy sem emelt szót az ügyvéd rendtartás idézett határozata ellen, egy sem merte a törvénytől az engedelmességet megtagadni. De mellőzve mindezeket: az 1874: XXXL t.-cz. 38. §-ában biztosított ügyködhetés jogosítvány, melynek akadályozása vagy nehezítése ép oly szigorú tekintetek alá esik, mintha az ipartörvény feltételeinek eleget tett egyén az ipar vagy kereskedés üzésében gátoltatnék. Mit szólnának a kereskedelmi kamarák, ha akadna hatóság, mely czéhbeli vagy egyéb megszorításhoz kötné valamely mesterség folytatását, s ennek igazolásául régi statumokra hivatkoznék? Nem kétkedünk, hogy jog és törvény ellen valónak bélyegeznék ezen eljárást, kivált