Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.
Irományszámok - 1878-495
GDXCV. SZÁM. 161 vánja hízni. A végrehajtói intézmény, mai szervezetében, az ilyennemű functiókra berendezve nincs. Azért e közléseket vagy biróság vagy közjegyző' által véleményezzük teljesitendőknek. A 330. §-t oly képen óhajtanok kiegészíttetni, hogy a választott biróság előtt önkényt megjelenő taim, ha annak hitbe vét ele a felek által nem kívántatik, maga a választott biróság által legyen kihallgatható. A 333. §. c) pontjából, összhangzásban a 324. §-hoz tett észrevételünkkel, az e §-ra való vonatkozást kihagyandónak véleményezzük. Ugyanazon szakasz nyolczadik bekezdése a költségek tárgyában felebbezett választott bírósági ítéletet megsemmisíttetni rendeli. Sokkal czélirányosabbnak tartjuk, ha a felsőbíróság az ítéletet e részben csupán megváltoztatja. A 334. §. a választott biróság Ítélete alapján a végrehajtást azon bíróságnál rendeli kérelmezendőnek, melyhez a per »választott biróság esetén kívül« tartoznék. E rendelkezés folytán az ügy végrehajtási stádiumában illetékességi kérdés fog előállani, melynek megoldása végtelelenül hátráltatja a kielégítést. A dolog természetének megfelelőbbnek tartjuk, ha az rendeltetik, hogy a végrehajtás elrendelésére azon hely bírósága illetékes, hol a lefoglalandó tárgyak léteznek ; ha pedig több helyen léteznének, azok bármelyike. A felhívási perekkel foglalkozó fejezetre kevés észrevételünk van. Kétség támadhat arra nézve, váljon felhívási perekben helye van-e az igazolásnak; azért oly intézkedést tartunk szükségesnek, mely e perorvoslatot ezen eljárásban is megengedi. Az építkezési felhivást szabályozó 351. §. csak a felhívási kereset megindítására jelöli ki az illetékesnek a járásbíróságot, kifogások esetében pedig az >illetékes< bíróságnál, tehát esetleg a törvényszéknél rendeli a pert folytatandónak. Az ide tartozó ügyek sürgős volta nézetünk szerint kívánatossá tenné, hogy az egész per sommás eljárás szerint láttassék el. A birtokháboritási perek körüli eljárást szabályozó rész az 1852. ideigl. polgári perrendtartásra támaszkodik. A birtoknak kiváltságos sérthetetlenségéből következik, hogy annak védelme czéljából gyors eljárásról is gondoskodunk. De íiémi kétségeink vannak arra nézve, mII.y helyet kell a birtokpereknek a javaslat rendszerén belül tulaj donitanunk. Mig ugyanis a javaslat 75. §-ának m) pontja szerint e perek sommás útra tartoznak, ugyancsak a javaslat 360—365. szakaszai számukra egész külön eljárást állapítanak meg. Igen valószínű, hogy ez a gyakorlatban zavarokat fog szülni; azért kötelességünknek tartjuk ezen ellenmondást kiemelni. Nagyobb aggodalmaink vannak a javaslat azon intézkedései ellen, melyek érvényben lévő jogunkat érintik. Régibb törvényeink, különösen az 1802 ; XXII. és 1807 : XIII. t.-czikk szerint kétségtelen, hogy a magyar anyagi magánjog, eltérve a rómaitól, a birtokvédelmet nem adta meg oly mértékben, hogy a rosszhiszemű, talán bűntetten alapuló birtokot is feltétlenül pártfogása alá vette volna. Az idézett első törvény 1. §-a a másodiknak 1. §-a kötelességévé teszi az eljáró alispánnak, hogy csak a háborító cselekedet törvénytelensége esetében (cognita facti II.legalitate) járjon el. Ha tehát nyomban kideríthető, hogy a birtokban levő, pl. tolvajt, a jogos tulajdonos vagy birtokos »háborítja«, mit jogtalanságnak nevezni alig lehet, előbbi a sommás visszahelyezést nem követelheti. Még kétségtelenebbnek mutatkozik magánjogunk ezen elve, ha figyelembe vesszük az idézett 1802 : XXII. törvényczikk 4. §-át. mely az esetben, ha bérlő a bérbeadó által háborittatik, egyenesen utasítja a bíróságot, hogy a bérlő által vállalt kötelezettségek teljesítését vagy nem teljesítését vizsgálja, tehát valóságos jogi kérdés tárgyalásába bocsátkozzék. Hazai jogunk ezen állásában alig indokolható a javaslat 361. §-ának az ideigl. polgári FÖEENDI IROMÁNYOK. IX. 1878-81. 21
