Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.
Irományszámok - 1878-495
CDXCV. SZÁM. 159 mindamellett aggodalommal jelezzük, hogy a javaslat már létező anyagi jogi törvényeket is lényegesen változtat. Ezt igy mellesleg, egy eljárási törvény alkalmából tenni, véleményünk szerint veszedelmes. Azért az illető' részleteknél bátrak leszünk anyagi jogunk érintetlensége mellett felszólalni mindaddig, mig annak netalán szükséges reformja tüzetes munkálat tárgyává tétetik. A czímre vonatkozó általános megjegyzéseinket bezárólag szabadjon még arra utalnunk, hogy a polgári ügyekben követendő procedura-nemek máris oly sokfélék, hogy ehhez hasonló állapotot a sokkal tetemesebb gazdasági forgalommal biró népeknél is hiába keresnénk. A javaslatban foglaltakon és az ahhoz hir szerint még hozzá csatolandó (váltói és kereskedelmi) perrendeken kivül külön-külön eljárás alá tartoznak a házassági perek, az úgynevezett kisebb peres ügyek, a gazda és a cseléd-, az iparos és a segéd közötti viszonyokból származó perek, az iparvédjegyek, minták, szabadalmak és a tőzsdei ügyletek körüli vitás kérdések. Ezen ügyek nagyobb része ezen felül nem is a rendes, hanem külön bíróságok, sőt közigazgatási hatóságok elé van utasitva. A perrendtartási munkálat egyik hálás feladata lett volna, egységet hozni e zavarba, s minden peres ügy számára biztositani a rendes biróságok fórumát. Sajnáljuk, hogy ezen irányban mi rendelkezéssel sem találkozunk. A javaslat 7. czímének részleteit illetőleg a következő megjegyzéseket vagyunk bátrak előterjeszteni. A vásári bíráskodásról szóló 311. §. e bíróság illetékessége alól kiveszi a kisebb peres ügyeket. Ezt indokoltnak nem találhatjuk. A vásárok, kivált a vidékiek, forgalma az esetek túlnyomó többségében az 1877: XXII. t.-cz.-ben foglalt Összegű ügyletekből áll. Ezen ügyektől a vásári gyors eljárást megtagadni bizonyára nem felel meg azon szándéknak, mely a nevezett törvényt- de annak sem, mely jelen javaslat ezen fejezetét sugalmazta. Azon körülmény, hogy ezen ügyek gyorsabb ellátása már biztositva van, súlylyal nem birhat, ha meggondoljuk, hogy a sommás (tehát szintén gyorsabb) eljárás alá eső ügyek tekintetében nem tétetett kivétel. Az egész intézkedés azon anomáliát fogja maga után vonni, hogy a nagyobb (tehát a járatos felfogás szerint fontos) ügyekben a vásári rögtönitélés fog helyet találni; holott a kisebb (járatos felfogás szerint bagatell) perekben a procedura hosszadalmasabb lesz. Különösen feltűnő az a 20 forintot meghaladó ügyeknél, melyek 50 forintig a járásbiró mint bagatellbiró, azonfelül a járáöbiró mint vásári biró előtt lesznek perelendők. Ezen okokból a szakasznak az 1877: XXII. t.-cz.-re vonatkozó megszorítását elejteni kérjük. A 312. §. szövegezését a mostani törvény 182. §-ához képest határozottan szerencsétlennek kell nyII.vánitanunk. A szakasz fogalmazása általában homályos, az oly kifejezések pedig, mint: >kiállítótt«, >nyerstermények« stb. csak többértelmn magyarázatra fognak alkalmat szolgáltatni. A mostani törvény 482. §-a egyszerűbben és kielégítőbben szabályozza a vásári biróság causalis illetékességét. Azért a bizonytalan eredményű újítás helyett a mostani perrendtartás szövegét ajáflljuk fentartani annál inkább, mert oly panasz, hogy a jelenlegi törvény fogalmazása elégtelen volna, tudomásunkra nem jutott. A mennyiben a vásári biróságok hatáskörének szűkítéséről volna szó, mit mi nem elleneznénk, a prt. 482. §-ának egyik-másik pontja egyszerűen ki volna hagyható. A 314. szakasz a vásári bíráskodás alól kiveszi a kötbér-követeléseket, Mi ezen intézkedést kiterjeszteni óhajtanok a bánatpénzre és a kártérítési igényekre is. Az elsőre, mert a kötbérrel rokon természetű; mindkettőre, mert az ebbeli ügyeket oly sürgőseknek, hogy rögtöni elbírálást igényelnének, nem ismerhetjük el. A 317. §-t azon intézkedéssel kérjük megtoldatni, hogy a makacssági ítélet kézbesités nélkül azonnal végrehajtható legyen. A 320. §. helyett a mostani perrendtartás 492. §-át kérjük fenntartani. A foglalást követő
