Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.
Irományszámok - 1878-495
158 CDXCV. SZÁM. bizottnak ezen tény beismerésére külön meghatalmazása vagy nem, minek bizonyítása a lehetetlenségek országába fog tartozni, mert ha a bíróság szine előtt egy ténykörülményt kifejezetten beismerünk, a biró nincs jogosítva kérdezni, hogy van-e erre ügyfelünktől külön meghatalmazásunk. A 304. §-t, mint nézetünk szerint üdvös újjitáat, egész tartalma szerint helyesnek tartjuk. A jav. 305. §-a ellenében azonban az 1868 : 54 t ez. 318. §-át helyesebbnek hisszük. Egyébként, mido'n már egyszer megújított perről van szó, akkor elismerjük magunk is azon követelmény jogosultságát, hogy az újitó fél kimutassa, miként újonnan feltalált bizonyítékát sem az alap-, sem pedig az újított perben nem használhatta. A másodszor újított perben nem gyakorolhatni többé azon méltányos elnézést, melyet az első újításnál a jogbiztonság veszélyeztetése nélkül gyakorolhatónak véltünk. A jav. 306—308. §§-ai az 1868 : 54. t. ez. 319—321.» §§-ainak változatlan átvételei. Nincs észrevételünk. Helyes újítást igyekszik a javaslat 309. §-ában behozni. Vonatkozik e §. a büntetendő cselekményre alapított perújitási esetre akkor, ha a bűnvádi kereset bármely okból elenyészett. Eddig hasonló esetekkel szemben remedium nem létezett. A jav. megadja a remediumot az által, hogy az újított per ez esetben a bűnvádi eljárás nélkül is megindítható. Helytelen és könnyen félremagyarázható azonban a javaslat további szövegezése, -mely szerint a perben az újitott per bírája ítél a bűnösség kérdése felett ia, de csak annyiban, mennyiben a cselekménynek az újitott perre befolyása van. Ezt szerencsétlen szövegezésnek tartjuk. A polgári biró a bűnösség kérdése fölött ez esetben sem fog ítélni, és ha a jav. azt akarja, hogy ítéljen ezen kérdés felett, akkor ezzel nem értünk egyet, A polgári biró csakis a polgári igények felett fog Ítéletet hozni, és ítélni fog az esetben azon tények valódisága fölött, melyek valótlansága egyebekben, ha ugyanis a bűnvádi kereset el nem enyészett volna, csakis büntető eljárás folytán lenne megállapítható. E §-t tehát szabatosabban ajánljuk szövegezni. Hetedik czím. A helyes alapokon nyugvó eljárási törvénynek véleményünk fzerint olyannak kell lennie, hogy az az ügyek túlnyomó többségére nehézség nélkül alkalmazható legyen. A külön eljárási nemek sokasága ellentétben van az általános perrendtartás eszméjével és a jogszolgáltatás magasabb igényeivel. Ezen szempontból tekintve a javaslatot, az eltérő eljárási nemekkel foglalkozó czím vII.ágos tanúságot tesz arról, hogy a javaslat követte rendszer tökélétlen. Oly javaslat, mely hét fejezetet kénytelen a külön eljárásra tartozó ügyeknek szentelni, akaratlanul is beismeri, hogy rendszerén belül az ügyek nagy részét kellően ellátni nem lehet. A javaslat törvényre emelése a külön eljárások tetemes szaporodását jelentené, mert az e tekintetben túltesz nemcsak minden előttünk ismert újabb törvényen, de még az 1868: LIV. t.-czikken is, melyeket javítani vállalkozott. Mellőzve van ugyan a Mostani törvénynek a községi bíráskodásról szóló fejezete; de csupán azért, mert e forumot, sokkal nagyobb terjedelemben, az 1877 : XXII. t. ez. rendezte. Mellőzve van az örökösödési eljárásról szóló fejezet is; de ezen eljárás szabályozását külön törvénynek tartja fenn. Ellenben külön és új eljárást állapit meg a birtok-háboritási és az építkezés körül felmerülő bizonyos ügyek számára. A hetedik czím továbbá egész sorát tartalmazza az olyan intézkedéseknek, melyek nem perjogi természetűek. Megvalljuk, hogy e pontban még legszívesebben lemondunk a rendszeresség merev keresztülviteléről, mert anyagi jogunk elhanyagolt állapotában jobbnak tartjuk, ha a szükséges intézkedések, bár nem kellő helyen is, megtétetnek, mint ha egészen elmaradnak. De
