Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.
Irományszámok - 1878-495
140 CDXCV. SZÁM. nyugodtabban, mert mint a 183. §-nál elŐadandjuk, a biró és az ellenfél kérdő jogának kiszélesítésében elegendő garantiát vélünk bírni arra nézve, hogy a tanuk vallomása csak azt a bizonyító erőt fogja kapni, a melyet megérdemel. A 172. §. a)—c) pontjaiban az ellenfél kifogása folytán feltétlenül kizárja a tanúságtételt'ól a meghatalmazottakat, érdekelteket, az ellenségeskedésben vagy perben állókat. — Eltekintve a rendelkezések egynémelyikének véghetetlen nyújtható természetétől — elég a „közvetve vagy közvetlenül kárt vagy hasznot várók"-ra utalni, és figyelmen kivül hagyva a perben állással űzhető visszaéléseket, — az a)—-c) pontokat ezen szakaszból törlendőknek, és a bennök felsorolt tanukat a 173. §-ba áthelyezendőknek tartjuk. Mert ezen tanuk Önmagukban véve mind alkalmasak az igazság vallására; kihallgatásukat ennélfogva csak az igazság kiderítésének rovására lehet mellőzni. A biró tiszte lesz az ellenök felhozott kifogások értéke felett határozni és ezekhez képest vallomásukat mérlegelni. A d)—e) pontot, mely a fel- és lemenőket, a házastárst és a jegyest kizárja, helyesnek tartjuk. A házassági-, váló- és köteléki perekben, valamint a születés, házasodás és halálozás tényeire azonban kívánatos volna kivételt statuálni. A dolog természeténél fogva rendszerint csak a közelálló rokonok ismerik azon körülményeket, a melyek a válóperre vezetnek, Ők ismerik a családban előfordult születéseket és elhalálozásokat. Ha az ellenfél kifogása folytán a tanuságtételtől feltétlenül ki volnának zárva, sok perben a bizonyitó fél elesnék minden bizonyítékától. Ehhez képest, követve a frauczia és német jogot, javasoljuk, hogy házassági perekben, valamint a status kérdésekben a d) alatti pontban felsorolt tanuk kihallgathatok legyenek, vallomásuk mérlegelése a biró szabad belátására bízatván. A 173. §. a megelőző szakaszoknál előadott javaslatainkhoz képest tetemesen kiszélesedik. E helyütt még csak azt a tanút kívánjuk a 172. §-ba felvétetni, a ki az életnek legfontosabb, mert leggyakoribb tanuja. Ertjük a semminemű kifogás alá eső' egyes tanút, azt t. i., a ki a vitás ténynél nem másodmagával volt jelen. Szembeötlik, hogy vallomását a biró [szabad mérlegelése alá kell bocsátani, és őt ennélfogva a 173. §. élére állítani. A 174. §-hoz nincs észrevételünk. A nem létezd tanukról rendelkező 175. §-ban a második alineát, a mely az ügyvédre bíróságot rendel, már kifejtett nézeteinkhez képest töröltetni kívánjuk. A 176. §-nál a franczia és német jogot követve, javaslatba hozzuk, hogy az idézvényen a tanúval röviden jeleztessék azon tény, vagy viszony, a mely iránt ki lesz hallgatandó. Módot akarunk ezzel a tanúnak adni arra, hogy készülhessen vallomására, élesíthesse emlékezetét, megnézhesse könyveit vagy a vitás tárgyat. A javaslatba hozott rendelkezés egyébként gyakorlatunkban nem ismeretlen. Igényperekben rendszerint utasitják a tanút a lefoglalt tárgyak megtekintésére. A 177. §-hoz nincs észrevételünk. A 178. §-nál kívánatosnak tartanok, ha a sommás eljárásban megkeresés esetében az érdekelt felek kérdőpontokat terjeszthetnének elő. Ez idő szerint a kérdőpontok hivatalból szerkesztetnek és a dolog természetében fekszik, hogy epigrammatikus rövidségek a felekre nézve megnyugtató nem lehet. A 179. §-hoz nincs észrevételünk. A 180. §-nál a törvény terjesztése szempontjából kívánatosnak tartanok, hogy az életbeléptetendő büntető törvénynek a hamis tanuzásra vonatkozó szakaszai olvastassanak fel. A 181. §-nál a tanú vallomás szabadsága és foganatos volta érdekében kívánatosnak tartanok annak kimondását, hogy minden tanú külön-külön és a később kihallgatandók távollétében hallgatandó ki.
