Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.

Irományszámok - 1878-495

120 CDXCV. SZÁM. Melléklet a 495. számú irományhoz. Kegyelmes Urunk! Hódolatteljes tisztelettel vettük Excellentiád hivatalbeli elődjének m. év február hó 5-ik napján fc &£ sz. a. kelt leiratát, a melyben véleményadásra hivattunk fel azon törvényjavaslat felett, a melyet a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában Excellentiád elődje, majd újabban Excellentiád is az országgyűlés elé terjesztett. Mi e törvényjavaslatot beható tanácskozás tárgyává tettük és a következőkben van sze­rencsénk véleményes jelentésünket elsőben is a törvényjavaslatról általában, majd pedig annak részleteiről Excellentiád elé terjeszteni. Megvalljuk, hogy azok után, a miket a hazai közönség a polgári per reformjára nézve már évtizedek óta hangoztat, azt hittük, hogy Excellentiád szakitani fog az írásbeli per alap­elveivel. Hittük ezt azért, mert nem tartottuk lehetségesnek, hogy az a sok keserű és indokolt panasz, a melyre az írásbeli per mindennap okot ad, Excellentiád színe elé el ne jusson és Excellentiádat az Írásbeliséggel való szakításra rá ne birja. Annál fájdalmasabban érintett, hogy ezen reményünkben csalatkoztunk és hogy azt kell tapasztalnunk, hogy a velünk közölt javaslat egész ridegségükben fentartja a mai perrend alapelveit. Fentartja a- közvetett, az Írásbeli eljárást, érvényben hagyja a megkötött bizo­nyítást. Excellentiáddal szemben, a kiben hódolatteljesen tiszteljük a hazai jog egyik elsőrendű mívelőjét, fájdalmas kötelesség — de kötelességünk kijelenteni, hogy a velünk közölt javaslat a legnagyobb csapás, a mely ez idő szerint a polgári per reformját érhette. Mert, ha a javaslat törvényerőre emelkedik, előreláthatólag legalább is ^gy^ de valószinüleg két évtizedig el lesz odázva a szóbeliség perrendje ; az országnak legalább egy évtizedig tespedni, a bírói és ügyvédi karnak pedig sanyarogni fog kelleni oly elvek uralma alatt, a melyeket, nem szép, de igaz szó, előbb-utóbb megutál mindenki, a ki velők hosszabb időn át foglalkozni kénytelen. Nincs civII.i­sait állam, mely az Írásbeliséget fentartásra érdemesnek találná, és ezért annál sujtobb, hogy Excellentiád a velünk közölt javaslatban nálunk továbbra is érvényben akarja hagyni azt, a mit a művelt Európa ritka egyhangúsággal régesrégen elitélt. A csapás nagyságánál és Excellentiád iránti tiszteletünknél fogva nem vonhatjuk ki ma­gunkat azon indokok részletezése alól, melyek Excellentiádat az írásbeliség fentartásánál vezérelték. A javaslat indokai szerint Excellentiád az Írásbeliséget első sorban azért tartja fenn» mert a szóbeliség behozatala nálunk ez idő szerint még tekintélyes ellenzőkre talál. Azt hiszszük, hogy ezen ellenzők, közelről és egyenként véve őket szemügyre, tekinté­lyes voltukból sokat veszitenek.

Next

/
Thumbnails
Contents