Főrendiházi irományok, 1878. VIII. kötet • 438-487. sz.

Irományszámok - 1878-438

CDXXXVIII. SZÁM. 17 4L 43. §§. Kétség nem lehet az iránt, hogy ugyanazon jogi és méltányossági szempontok, melyek az értékpapírokra nézve a megsemmisítési eljárás megengedését indokolják, a szelvényekre vonatkozólag is fenforognak. Ha a javaslat mindazonáltal a szelvények tekintetében a megsemmisítési eljárást még sem engedi meg — ez főleg azért történik, mivel a szelvények tekintetében a megsemmisítési eljárás czélját oly eljárás által kívánja elérni, mely a közforgalom biztonságát nemcsak nem veszélyezteti, sőt inkább fokozza és mégis a kívánt czélhoz könnyebben és olcsóbban vezet. A szelvényt vesztett fél ilymódon való kártalanítása tudniillik elérethetik az által, ha a szelvény elévülésére egy aránylag rövid határidő állapittatik meg és ama félnek az előbbi állapotba való visszahelyezése, eme rövid elévülési határidővel hozatik kapcsolatba. Nem mutatkozik alaposnak azon aggodalom sem, hogy ily eljárás megengedése visszaélésekre fogna okot szolgáltatni, miután a szelvények túlnyomó többsége kisebb összegekről szólván, a netaláni visszaélésből származható előny alig állana arányban azon fáradsággal, melyet az illetőnek a kivánt czél elérésére fordítani kellene, mig másrészt épen a megsemmisítési eljárás az azzal kapcsolatos és az egyes szelvények értékével arányban nem álló tetemes költségek miatt számos esetekben nem fogna igénybe vétetni. A javaslatba hozott eljárás szerint az, ki szelvényt vesztett el, vagy kinél a szelvény megsemmisült, megkapja annak értékét azon feltétel alatt, hogy a szelvény értéke egy harmadik birtokos által az elévülési időn belől fel nem vétetett, — a szelvényt vesztett félnek adott eme jogosultság alapját, vagy az értékpapírnak birtoklása, vagy azon körülmény képezvén, hogy magának az értékpapírnak megsemmisitése is, az illető által egyidejűleg, vagy már előbb kérelmeztetett. Figyelmet érdemel még egy harmadik eset is, — a midőn valaki oly szelvényt vesztett el, melyet az értékpapírtól elválttan birt. A javaslat ily esetben az elvesztő részére kárpótlást nyújtani nem kivan. Tapasztalatilag az elvált szelvény önállóan csak akkor képezi a forgalom tárgyát és pedig rendszerint fizetési eszköz gyanánt, ha már lejárt, vagy legalább igen közel esik annak lejárata; ez által az ily elvált szelvény a fizetési eszköz szerepét ölti magára ; mindazon okok tehát, melyek a papirjegy elvesztőjére nézve a kárpótlást kizárják, a kárpótlás megtagadására nézve a szelvényeknél is fenforognak ; minez járul még azon körülmény is, hogy készpénz gyanánt rendszerint adott és elfogadott szelvények tekintetében, az előbbi birtoklás és ennek véletlen megszűntének valószínűséggel való kimutatása legtöbb esetben épen nem sikerülne. A 43. §. rendelkezése szükséges, mert a folyamodó a szelvény értékét csak akkor vehetvén fel, a midőn a szelvényben kifejezett követelés már Jelévült, egy bizonyos határidőt kellett megállapítani, melyen belől az időközben beáll ott elévülésre va}ó tekintet nélkül jogait érvényesítse, melyen túl azonban a kötelezett fél á folyamodó ellen is

; az elévülés kifogásával élhessen. 44., 45. §§. Av bemutatóra szóló szelvény-utalvány hasonlólag értékpapír, a mely birtokesa által érvényesittethetik, habár a tőkepapir másnak birtokában volna is. A szelvény-utalvány azonban ezen utóbbi értékpapírral rendeltetésénél és czéljánál fogva azon szoros összeköttetésben áll, hogy amaz ez utóbbinak érvényét feltételezi; ha az értékpapírban kifejezett követelés bármi okoknál fogva megszűnt, ezzel a kötelezett félre nézve új szelvény kiadására vonatkozó kötelezés is megszűnt és a szelvény-utalvány "ennek folytán jogi érvényét veszti a nélkül, hogy szükség volna az érvénytelenítést^ külön kimondani. FŐBENDI IEOMÁNTOK. VIII. 1878/81 »