Főrendiházi irományok, 1878. VIII. kötet • 438-487. sz.

Irományszámok - 1878-438

CDXXXVIII. SZÁM. 5 A birói megsemmisítés czélja, hogy azon jogosított, kinél közforgalmi értékpapír véletlenül elveszett vagy megsemmisül, ugyanazon állapotba visszahelyeztessék, melyben az értékpapír elvesztése vagy megsemmisülése előtt volt. Jogi alapja pedig az, hogy ellenkeznék az igazsággal és méltányossággal, mikép valamely jogosult jogosultságát minden törvényes ok nélkül, csupán a véletlen miatt elveszítse, és a kötelezett minden jogos alap hiányában, csupán a véletlen folytán elvállalt kötelezettségének teljesítése alól feloldassák. Különös joghatálya végre, hogy azon közforgalmi értékpapírra nézve érvényen kívül helyeztetik az általános jogszabály, mely szerint az értékpapír birtoklása az abban kifejezett követeléshez való jogosultságot is magában foglalja. Ha kétségtelen, hogy az értékpapir tényleg megsemmisült, a visszahelyezés ellen mi érv sem harczol ; ily esetben azonban a megsemmisítés kimondása voltakép felesleges ; mert nincs többé szükség arra, hogy a megsemmisítésnek fentebb jelzett joghatálya életbe léptettessék. Ellenben, ha az értékpapir tényleges megsemmisülése nem kétségtelen, akkor nincs kizárva a lehetőség, hogy az értékpapir utóbb mégis csak egy harmadiknak birtokába jutott, még pedig oly harmadiknak, ki a birtokbavétel körül teljes jóhiszeműséggel járt el ; ily esetben a fentebb körülirt jogalap feltevése nem létezik; a jogosult jogosultságát ily esetben nem minden törvényes ok nélkül és nem csupán véletlen eset miatt vesztené el, hanem elvesztené azt azért, mivel egy harmadik törvényesen jutott az értékpapir birtokába és ez által megszerezte az abban kifejezett jogosultságot is, mihez képest a kötelezett sem mentetik fel elvállalt kötelezettségének teljesítése alól. Ha ily esetben, melynek lehetősége, mint fentebb érintetett, kizárva nincs, az értékpapir birtokosa érdekében, kinél az elveszett, az élőbbem állapotba visszahelyezés tekintetéből a megsemmisítés joghatálya valóban életbe léptettetik, vagyis kimondatik, hogy az általános jogszabály ellenére, a közfogalmi értékpapir törvényes birtokbavételével nem szereztetik meg egyszersmind az abban kifejezett jogosultság is ; nagy sérelem származik arra nézve, a ki az általános jogszabályba bizva, azon értékpapir birtokát törvényszerűen megszerzi. Nem tagadhatni tehát, hogy a megsemmisítés megengedése az értékpapírok forgalmának biztonságát bizonyos tekintetben megingatja, mert az értékpapir vevőjét azon veszélynek teheti ki, hogy oly papirt szerez, mely már előbb bíróilag megsemmisíttetett vagyis érvénytelennek nyilváníttatott ; az ily értékpapir birtokosát pedig azzal fenyegeti, hogy a birtokában lévő értékpapir csupán azért válhat értéktelenné, mert ő az arra nézve egy harmadik személy által meginditott megsemmisítési eljárásról tudomással nem bírt. Az előrebocsátottakból azon következtetést lehetne vonni, hogy a közforgalmú érték papírokra nézve, különösen, ha tényleges megsemmisülésük nem kétségtelen, a megsemmisítés ne engedtessék meg; és ezen értékpapírok sajátszerű jogi természetüknek ez felelne meg talán leginkább. De a mint a többi törvényhozások túlnyomó többsége sem találta ezen elvet gyakorlatban kivihetőnek, úgy törvényhozásunk sem lehet hivatva azt mereven fenntartani és pedig annál kevésbbé, mivel a forgalmi érdekek kellő megóvása sem teszi ezt ily mérvben szükségessé. A megsemmisítésben rejlő oltalom nélkül hagyassék-e azon fél, kinél egy közforgalmi értékpapir véletlenül elveszett, csupán azért, mert annak lehetősége forog fenn, hogy az egy harmadiknak hátrányára fog szolgálni? Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a megsemmisítés megengedhetősége bizonyos rányban épen a birtok oltalmára szolgál. Az értékpapir elvesztése ellen a legnagyobb gondosság sem biztosit teljesen, a tényleges megsemmisülés kétségtelenné tétele pedig a legritkább esetekben sikerül; az ily véletlenségekből származott károsodás jóvátételére pedig a birói