Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.
Irományszámok - 1878-437
392 CDXXXVII. SZÁM. gyűlésre küldendő horvát-szlavón képviselők számára, azaz: hogy az eddigi szám, t. i. 34 a határőrvidék közigazgatási egyesítése után is elegendőnek tartassék. A horvát-szlavón országos bizottság ezen nézetünkkel szemben, azzal a követeléssel állott elő, hogy az arányossági elv elejtése által ők hozván áldozatot — ennek legalább részbeni kiegyenlitéseül adassék meg nekik a közigazgatásII.ag egyesítendő terület rovására legalább annyi új képviselő, a hányat nekik az 1848. évi törvény engedélyezett, t. i. egy-egy határőrvidéki ezredre egy képviselő, tehát a most egyesítendő 9 ezredre 9 képviselő, II.letőleg a mostani 34 képviselő helyett 43. A magyar országos bizottság nem mulasztotta el figyelmeztetni a horvát-szlavón országos bizottságot arra, hogy az 1848-iki törvényben egyenes választásokról volt szó, holott az 1868. évi XXX. t. ez. csak a horvát-szlavón országgyűlésről, tehát Horvát-Szlavonországoknak csak közvetett képviselőiről intézkedik. Szintúgy a horvát-szlavón országos bizottságnak azon követelését sem tartotta elfogadhatónak a magyar országos bizottság, hogy az 1868. évi XXX. t. ez. 40. §-a értelmében a magyar delegátióban megválasztandó horvát-szlavón képviselőknek száma 4-ről 5-re emeltessék; ellenben késznek nyII.atkozott, a főrendiházba küldendő képviselőknek számát 2-ről 3-ra emelni. Hosszú s nem mindig kellemes alkudozások után a két országos bizottság végre abban állapodott meg, hogy a közös magyar országgyűlés képviselőházába küldendő horvát-szlavón képviselők száma 34-ről 40-re emeltessék ; a delegatióba küldendő tagok száma, mely eddig 4-et tett, ne szaporittassék, a főrendiházba pedig 2 tag helyett 3 küldessék; egyszer mindenkorra eltörültetvén az 1868. évi XXX. t. ez. mindazon szakaszai is, melyek azon az elven alapulnak, hogy Horvát-Szlavonországok a közös magyar országgyűlésen a lakosság arányában képviseltetendők. Ezen elv még azon eshetőségre sem tartatott fenn, ha valamikor Dalmátia HorvátSzlavonországokkal egyesittetnék, hanem ez esetre a közös magyar országgyűlésre küldendő horvát-szlavón képviselők számára nézve teljesen szabadon és semmi praejudicáló határozmány által meg nem kötve, fog a magyar országgyűlés a horvát-szlavón országgyűléssel egyezségre lépni. Gondoskodva lett végre arról is, hogy ha valamikor a közös magyar országgyűlés képviselőháza tagjainak száma leapasztatnék, az ezen közös országgyűlésen megjelölendő horvátszlavón képviselők száma is ugyanazon arányban leapasztandó lészen. A magyar országos bizottság azzal a megnyugtató öntudattal bir, hogy ezen egyezkedés által elérte mindazt, a mit az e jelentésben jelzett nehéz és a törvény vII.ágos határozmányainál fogva ránk nézve kedvezőtlen helyzettel szemben elérni lehetett, és ennél fogva kéri a t. képviselőházat, méltóztassék az ezen egyezséget magában foglaló törvényjavaslatot, a mint az a két bizottság által kidolgoztatott, ugy átalánosságban, mint részleteiben elfogadni. Kelt Budapesten, 1881. évi február hó 6-án. Dr. Haynald Lajos s. &„ Falk Miksa s. k, mint bizottsági elnök. a magyar országos bizottság előadója.
