Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.
Irományszámok - 1878-413
CDXIII. SZÁM. 215 határoztassanak, vagyis kijelöltessenek azok, kikre a szóban lévő kivételes szabályok alkalmazást nyernek. Ez történik a 202. §. első bekezdésében, mely a kereskedelmi csőd alanyai közé a bejegyzett kereskedőket és a kereskedelmi társaságokat sorolja, szem előtt tartván e tekintetben a kereskedelmi törvény intézkedéseit, melyekhez a javaslatnak is alkalmazkodni kell. A kereskedelmi törvény a kereskedő fogalmát nem köti ugyan a bejegyzéshez; mindamellett a jelen javaslat a kereskedelmi csőd rendelkezéseit csak a bejegyzett kereskedőkre kívánja alkalmaztatni. Eltekintve ugyanis attól, hogy a kereskedelmi törvény, a kereskedőknél a bejegyzést k'ötelezÖleg megkívánja, s azokat a kereskedő 1 ! részére megállapitott jogokban csak a bejegyzés feltétele mellett részesiti, — igen nehéz lenne csőd esetében eleve, tehát már a csödnyitásnál meghatározni, hogy valaki mennyiben tartozik a jelen törvény határozatai alá, ha e tekintetben oly qualificatio nem állíttatik fel, melynek igazolása úgy a közadósra, mint a hitelezőkre nézve nehézség nélkül lehetséges. A javaslat tehát, habár a kereskedelmi törvény határozatait nem ignorálja, a kivételes csődeljárást csak azokra terjesztheti ki, kiknek kereskedői minősége, a bejegyzés által minden kétségen felül helyeztetett. Hogy az associatióknak mII.y nemeit kelljen kereskedelmi társaságoknak tekinteni, azt nem a jelen javaslat, hanem a kereskedelmi törvény határozza meg; a javaslat tehát e tekintetben, a kereskedelmi associatiók minden részletezése nélkül, csak annyit állapithat meg, hogy a kivételes csődeljárás a kereskedelmi társaságokra is alkalmazandó. A javaslat a kereskedelmi csőd szabványainak a kereskedő halálán, II.letőleg a czég törlésén és a kereskedelmi társaság feloszlásán túl is kiterjeszti feltéve, hogy a csődnyitás az első esetben a hagyaték átadása előtt, az utóbbi esetben pedig a felszámolás befejezése előtt történik. A javaslat abból indul ki, hogy a kereskedelmi forgalomból eredő viszonyok sem a kereskedő halálával, sem a czég törlésével, sem a társaság felszámolásával eo ipso megszűntéknek nem tekinthetők; hogy az üzleti vagyon azontúl is specialis ^fedezetéül szolgál az üzleti összeköttetésből eredő igényeknek, II.letőleg tartozásoknak, melyeknek mint kereskedelmieknek, a kereskedelmi csőd szabályai szerint kell kielégitést nyerniök. Éhez járul még, hogy sem a kereskedő örököseitől, sem a liquidatió alatt lévő társaság tagjaitól nem függhet, a hitelezőket azon előnyöktől megfosztani, melyeket a kereskedelmi csődeljárás a hitelezők részére biztosit. Nemcsak az általános indokolásban, hanem az egyes intézkedéseknél is ismételten kiemeltetett, hogy a javaslat a kereskedelmi csődöt kivételnek tekinti. Ebből Önként következik, hogy a jelen javaslatnak a közönséges csődre, mint szabályra vonatkozó intézkedései, általános természetüknél fogva, a kereskedelmi csődre is alkalmazandók, a mennyiben a jelen rész második czímében eltérő intézkedések nem állapittatnak meg. A hol tehát a jelen czím specialis és eltérő intézkedéseket nem tartalmaz, ott minden megszorítás nélkül a közönséges csőd szabályai alkalmazandók a nélkül, hogy ezt minden egyes esetben külön kiemelni kellene. Hogy a javaslatnak első részében foglalt intézkedések a kereskedőkre és a kereskedelmi társaságokra minden megszorítás nélkül alkalmazandók, már azért sem lehet kétséges, mert a javaslat kivételt csakis az eljárásra nézve kivan létesíteni; ellenben annak materialis intézkedései akép combinálvák, hogy a csőd mindkét nemére nyerjenek alkalmazást. A mi végre a képviseleti jogot II.leti, azt közkereseti és betéti társaságoknál az 'összes beltagoknak, részvénytársaságoknál az igazgatóság tagjainak, felszámolás alatt lévő kereskedelmi társaságoknál pedig a felszámolóknak kell gyakorolni. A közkereseti és betéti társaságoknál a törvény nem zárja ki ugyan, hogy a képviseleti joggal egyes tagok kizárólag ruháztassanak fel ; e korlátozásnak azonban, melynek alapját egyedül a társasági szerződés képezi, csőd esetében, mely a társaság feloszlását vonja maga után, meg kell szűnnie; mert az egyes tagok a társasági vagyont II.letőleg azontúl a társasági szerződés korlátozó intézkedéseihez kötve nem lehetnek.
