Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

ÖDXIÍI. SZÁM. 201 meghatározni, hogy az ingók és ingatlanok eladásának rendszerint, a törvénykezési rendtartás értelmében, tehát hivői utón kell történni, feltéve, hogy a tömeg kétségtelen érdeke az eladásnak más módját nem javalja; mert ez esetben úgy a közadós, mint a hitelezők érdekével ellenkeznék, ha a szabad választási jog, az értékesités módját II.letőleg, kizáratnék. A tömeghez tartozó activ követelések értékesítése iránt az ideiglenes csödr&ndtartás 169. §-a is intézkedik, s pedig olyképen, hogy az; II.y követelések a hitelezők határozata folytán vagy nyII.vános árverés utján adatnak el, vagy a kielégítést nem nyert hitelezőknek követeléseik erejéig engedtetnek át. Ez intézkedés azonban kielégítőnek semmi tekintetben nem mondható ; mert egyrészről kizárja a szabad kézbőli eladás lehetőségét, és másrészről az értékesítésnek egy oly módját állapítja meg, mely gyakorlatII.ag vagy kivihetetlen marad, vagy különféle bonyodalmakra vezet. E szempontok vezérelték kétségen felül az osztrák csődtörvény szerkesztőit, midőn azok az ideiglenes csődrendlartástól eltérve, az értékesités módjának meghatározását a hitelezőknek engedték át, s egyedül a szabad kézbőli eladást teszik a közadós beleegyezésétől függővé. Ez álláspontot fogadta el a javaslat is, midőn a 159. §-ban érintett követelések mikénti értékesítése tekintetében, a törvénykezési rendtartásra utal. 160. §. A jelen fejezet több §-ánál kiemeltetett, hogy azon hatáskör, melyet a törvény a tömeg kezelését és értékesítését II.letőleg, a tömeggondnoknak és a csődválasztmánynak kijelöl, több tekintetben korlátozásoknak van alávetve. Azon korlátozásokon kívül azonban, melyeket a jelen fejezet egyes §§. bizonyos dolgok tekintetében megállapítanak, a lehető visszaélések meggátlása végett szükségesnek mutatkozott kijelölni azon ügyleteket, melyeknek érvényességéhez bizonyos feltételek szükségesek, melyek tehát e feltételek nélkül semmiseknek tekintendők. Mindez természetesen csak addig tarthat, míg a hitelezők a javaslat 157. §-a értelmében, a tömeg önálló kezelését és értékesítését át nem veszik. Hogy a javaslat a hitelezők jogosult autonómiáját elismeri, s azt érvényre emelni akarja, nemcsak az általános indokolásban, hanem az egyes §§. intézkedéseinél is kiemeltetett ; azonban az autonómiának is meg vannak a szükséges határai, melyek nélkül az könnyen visszaélésekre vezethet és több kárt okozhat, mint a mennyi előnynyel kínálkozik. Ez okból a javaslat a 160. §-ában felsorolt teendők tekintetében a hitelezők autonómiáját oly alakban emeli érvényre, mely a tömeg érdekeit nem veszélyeztetheti. Miután a 160. §-ban érintett ügyletek és jogcselekvények csak az esetben tekinthetők érvényeseknek, ha az ott érintett feltételek mellett keletkeznek, — önként következik egyrészről, hogy az érdekelt harmadiknak áll kötelességében a törvény által kijelölt feltételek megtartására ügyelni; másrészről, hogy a hitelezők összessége azon ügyleteket és jogcselekvényeket, melyek a 160. §-ban kijelölt feltételek mellőzésével keletkeznek, mint érvényteleneket ' megtámadhatja. NYOLCZADIK FFJEZET. Számadás. 161 — 164. §§. A vagyonkezelés tekintetében alig van kérdés, melyre nézve a tételes törvények annyira eltérnének egymástól, mint a számadások mikénti elintézésére nézve. A javaslat e tekintetben az osztrák csődtörvény intézkedéseit, melyek a számadásra nézve két időszakot különböztetnek meg, tette magáévá. A számadás szükséges ugyanis előFÖRENDI IROMÁNYOK. VII. 1878/81. 26