Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

192 CDXIÍI. SZÁM. 130—132. §§. A felszámolási eljárás természetes menetét követve, a javaslat 180—132. §-ai megállapítják azon teendőiét, melyeknek a felek részéről történt bejelentéseket követni kell. A bejelentések a 127. §. szerint a csődbíróságnál nyújtandók ugyan be, de ez csak azért történik, hogy a biróság mint közvetítő' a felek és a tömeg közt, hivatalosan megállapíthassa a benyújtás idejét ; mert a beadványokat minden további elintézés nélkül, a csődbiztosnak és a tömeggondnoknak kézbesitteti. A beadványok átvételével veszik azután kezdetüket azon teendők, melyeknek összessége a felszámolási eljárást képezi. A felszámolás, miként, az a 134. §. intézkedéséből kitűnik, a csődbiztos vezetése mellett a tömeggondnok, a közadós s a hitelezők jelenlétében történik, s a követeléseket megtámadni nemcsak a tömeggondnoknak és a bukottnak, hanem minden egyes hitelezőnek is jogában állván, ez utóbbiaknak mód nyújtandó arra, hogy a bejelentett követelésekkel megismerkedhessenek. Ezt teszi a javaslat 130. §-a, midőn vII.ágosan meghatározza, hogy a bejelentések a tömeggondnoknál mindenki által megtekinhetök. A felszámolás fő súlya kétségen felül a tömeggondnokra nehezedik, ki a javaslat szerint nemcsak a hitelezők, hanem a közadós érdekeit is képviselni tartozik; az ő nyII.atkozata bir első sorban döntő befolyással a bejelentett követelések valódiságának és osztályának megállapítására nézve; ugyanazért a tömeggondnoknak a felszámolási határnapig azon helyzetben kell lennie, hogy minden egyes követelésnek nemcsak valódisága, hanem egyúttal osztályozása iránt is határozottan nyII.atkozhassék. Ez a dolog természete szerint csak úgy lesz lehetséges, ha a tömeggondnok a 131. §. határozatának megfelelőleg, nemcsak a bejelentésekhez csatolt okmányok és periratok, az adós könyveinek és egyéb iratainak gondos áttanulmányozása; nemcsak a bukott meghallgatása, hanem általában minden alkalmasnak mutatkozó mód felhasználása által magát kellően informálja. Hogy mII.y módokat lehet és kell az informatióra nézve alkalmasoknak tekinteni, azt eleve még általánosságban sem lehetne meghatározni, mert e részben egyedül a concret eset lehet irányadó ; ugyanazért a javaslat, minden közelebbi meghatározás nélkül, a tömeggondnok belátására bizza azon módok megválasztását, melyeket saját informatiójához szükségeseknek talál ; magától értetvén, hogy a tömeggondnok ép úgy, mint minden egyéb teendőinél, itt is a rendes családapa gondosságával köteles eljárni. Végre a liquidatio előkészítéséhez tartozónak tekintendő azon kimutatás is, melynek szerkesztését a javaslat 132. §-a a tömeggondnoknak kötelességévé teszi, s mely a csődeljárásnak kétségtelenül egyik legfontosabb okmányát képezi. E kimutatás nemcsak hogy minden más, a bejelentések evidentiában tartását czélzó iratot feleslegessé tesz ; hanem egyúttal hű képét tünteti fel a liquidationalis eljárás mindenkori állásának, ez által lehetővé tévén azt, hogy a tömeggondnok a vagyon felosztása iránt minden perczben intézkedhessek. A kérdéses kimutatásnak tehát a legnagyobb pontossággal kell vezettetni, mit a javaslat az által vél elérhetni, hogy a kimutatás átvizsgálásával, s általában annak ellenőrzésével a csődbiztost bizza meg. Egyébiránt miután a későbbi intézkedéseknél még lesz alkalom a kimutatásra visszatérni, e helyütt még csak azt kell kiemelni, hogy a javaslat a kérdéses kimutatást azért kívánja minden osztályra külön vezettetni, mert azon csekély munka, melylyel a kimutatás elkülönített vezetése jár, figyelembe sem jöhet azon könnyűséggel szemben, melyet a kérdéses intézkedés az'által nyújt, hogy az áttekintést mindenkinek, tehát a nem szakértőnek is lehetővé teszi, s az ügykezelést magának a tömeggondnoknak is tetemesen megkönnyíti. Éhez járul még, hogy sok esetben sem az első, sem a második osztályba eső követelések elő nem fordulnak; a tömeggondnok tehát a nélkül is csak kivételesen lesz azon helyzetben, hogy a kimutatást osztályonként elkülönítve keII.end vezetnie.