Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

190 GDXIII. SZÁM. tekintettel kellett lennie. így különösen tekintettel kellett lenni a javaslatnak arra, hogy peres eljárásunk sem a személyes végrehajtást, sem az adós ideiglenes letartóztatást nem ismeri ; miért is a javaslat a letartóztatás alakjára és módjára nézve a peres eljárás határozataira nem utalhatott. Hogy a javaslat a közadós élelmezését csak másod sorban hárítja a tömegre, abban találja indokolását, hogy a bukottat a javaslat szerint élelmezés rendszerint nem II.leti ; II.yenre tehát azért, mert letartóztatása szükségessé válik, feltétlenül igényt nem tarthat. A mi magukat a 121. 122. és 124. §§-ban foglalt intézkedéseket II.leti, azokra nézve általában elégnek látszik annyit megjegyezni, hogy a javaslat a közadós letartóztatását a csh'deljárás szempontjából tartja ugyan szükségesnek, de a biróságot a letartóztatás elrendelésére azért, mert az az eljárás szempontjából szükségesnek mutatkozik, még fel nem jogositja; ellenkezőleg a javaslat maga jelöli ki azon eseteket, melyekben a leltározást az eljárás szempontjából szükségesnek tartja, s a biróságot csak arra hatalmazza fel, hogy a kijelölt esetek fenforgása felett, belátása szerint határozhasson. És ez nemcsak a csődeljárás természetének, hanem a személyes szabadság elvének is teljesen megfelel; mert a esődeljárás bármennyi hitelező legyen is annál érdekelve, nem a köz-, hanem a magán érdekek miatt indittatik meg és folytattatik ; ez utóbbiaknál tehát hiányzanék a kellő alak arra, hogy a bukott egyedül az eljárás czéljából a biróság által ugy, mint a bII.njenyit'ó eljárásnál, fogságba helyeztessék. E tekintetben indokul még azon körülmény sem szolgálhatna, hogy az adós vagyonának egy részét eltitkolta vagy eltitkolhatta ; mert az e részbeni gyanú vagy alapos, vagy nem; az első esetben a csődeljárással egyidejűleg megindítandó bűnfenyitő eljárás feladata lévén a tényálladékot felderíteni, letartóztatás tehát legalább is felesleges lenne ; az utóbbi esetben pedig az a személyes szabadság nem indokolható megtámadásaként jelenkeznék. Ez okból nem lesz felesleges e helyütt határozott kifejezést adni annak, hogy a csődbíróság által elrendelt letartóztatás a bűnvádi eljárástól teljesen független s ez utóbbira befolyással nincsen; miből önként következik, hogy a büntető biróság nemcsak teljesen függetlenül, hanem tekintet nélkül a csődbiróság rendelkezésére jár el. Végre, hogy a közadós letartóztatása a csődper bármelyik stádiumában sikerrel elrendeltethessék, szükségesnek látszott kimondani, hogy a közadós lakhelyét, a tömeggondnok engedelme nélkül el nem hagyhatja. HATODIK FEJEZET. A tömeg elleni igények megállapítása* I. Bejelentés alá eső igények. 125—129. §§. A 125. §-ban foglalt intézkedés csak szükséges kiegészítése lévén a 89. §-ban foglalt határozatoknak, bővebb indokolást vagy különös megjegyzéseket már ezért sem tesz szükségessé. Mindössze talán azt lehetne kiemelni, hogy a javaslat a bejelentési határnapot olyképen rendeli kitűzetni, hogy ez által sem a csődper lehető gyors befejezése ne gátoltassék, sem a csödnyitás kellő közzététele ki ne zárassék. A javaslat 126—129. §§. a bejelentésre vonatkozó szabályokat állapitván meg, mindenekelőtt azon elvnek adnak kifejezést, mely szerint igényeiket a csődtömeg ellen bejelenteni s a törvény értelmében felszámítani csak azok tartoznak, kik a tömeg ellen valamely személyes igényt kívánnak érvényesíteni, kiket tehát a csö'dhitelezök elnevezése alá foglalunk. A javaslat