Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.
Irományszámok - 1878-413
9 CDXIII. SZÁM 187 NEGYEDIK FEJEZET. A tömeg zár alá vétele és leltározása. 112. és 113. §§. Az egyes európai csődtörvények, habár úgy az elnevezésekre, mint a dispositiók minőségére nézve egymástól eltérnek, kivétel nélkül különbséget tesznek a tömeg lezárolása és annak leltározása közt ; tehát a kettőt mint a csődeljárásnak egymástól különböző actusait jelölik meg. A dolog természetéből következő ezen megkülönböztetést a javaslatnak is meg kellett tartani már azért is, mert a leltározás nem minden esetben teljesithető azonnal, midőn azután a tömeg biztositására nem igen marad más mód, mint annak zár alá vétele. A zár alá vételnek a javaslat szerint a csődnyitási határozat meghozatala után azonnal, tehát lehetőleg a csődnyitás napján kell megtörténni; s mert a csődper ezen stádiumában a csődbiztoson és az ideiglenes tömeggondnokon kivül más orgánumok nem léteznek, — igen természetes, hogy a zár alá vételnek ezek által, különösen sürgős esetben pedig, vagy ha a tömeggondnok meghivása nem lehetséges, egyedül a csődbiztos által kell eszközöltetni» Mint a lezárulással egyidejűleg teljesitendő cselekvényeket jelöli ki a javaslat a könyvek és iratok átvételét, továbbá a drágaságok, értékpapírok és a készpénznek birói letétbe helyezését. Az utóbbit azonban a javaslat csak az esetre rendeli, ha a drágaságok, értékpapírok s különösen a készpénzre okvetlenül szükség nincsen; mert ha például a csődbiztos azt látná, hogy az értékpapírokkal rövid idő alatt bizonyos cselekvények teljesitendök, vagy hogy a készpénz nem haladja meg azon összeget, mely az előleges tömeg gondnoki kiadások fedezésére szükséges, — úgy az értékpapírokat, mint a készpénzt a tömeggondnoknak átadhatja. Miután a zár alá vétel teljesítéséről jegyzőkönyv vétetik fel, annak a birói letétel esetében a leteendő tárgyak leírását magában kell foglalni, hogy ekként azoknak később leendő leltározása lehetővé tétessék. A 113. §-ban foglalt intézkedés egyrészről a közhivatal érdekeinek megóvását, másrészről a leltár előkészítését czélozza; az idegen dolgok ugyanis a tömeg kiegészítő részét nem képezik, tehát mint activ vagyon nem szerepelhetnek. Igaz ugyan, hogy a tulajdon kérdését a leltározásnál nem lehet eldönteni; de igenis meg lehet állapítani azon momentumokat, melyek úgy a közhivatal, mint a tömeg érdekeinek megóvását lehetővé teszik. 114—117. §§. A javaslat 114—117. §§. lehető rövidséggel jelölik ki azon szabályokat, melyek a tömeg leltározására nézve irányadóul szolgálnak. E szabályok oly egyszerűek, de egyszersmind oly szükségesek, hogy azok igazolására néhány megjegyzésnél egyéb alig kívántatik. Miután a tömeg kiegészitő részét csak oly dolgok képezhetik, melyek a közadós tulajdonához tartoznak, igen természetes, hogy azon dolgok, melyekről igazolható, hogy másnak tulajdonát képezik, a csődleltárba fel nem vehetők. Annak megállapítása azonban, hogy bizonyos dolgokat a közadós, vagy más tulajdonának kell-e tekinteni, nem mindig oly egyszerű, hogy az e részbeni végleges intézkedést, a leltár felvételével megbízott orgánumok elhatározása alá lehetne helyezni. E végből, s mert a csődeljárás a végrehajtásnak egy nemét képezi, szükségesnek mutatkozott az összeírást az oly tárgyakra is kiterjeszteni, melyek állítólag nem a közadósnak, hanem másnak tulajdonát képezik; magától értetvén, hogy az II.y tárgyaknál az állitólagos igényt, minden esetben ki kell tüntetni nemcsak az igénylő esetleges jogainak megóvása végett, hanem azért is, hogy a tömeggondnok magát a cselekvő *
