Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.
Irományszámok - 1878-413
CDXIII. SZÁM. 183 arra feljogosítani, hogy a külön-gondnokoktól a kezelést II.letőleg felvII.ágosításokat kívánhasson, és szükség esetében azok elmozdítása végett a csődbíróságnál a szükséges lépéseket megtehesse ; magától értetvén, hogy a csődbíróság az elmozditás kérdése felett, minden esetben saját belátása szerint szabadon határozand. Megfelelőleg a javaslat rendszerének, mely szerint a zálogos hitelezők jogain a csődnyitás ténye által változás nem történik, engedi meg a 100. §., hogy a zálogos hitelezők, a nekik kielégítési alapul szolgáló vagyonra nézve külön gondnokot választhassanak a nélkül, hogy ennek megerősítése a csődbíróságnak fentartatnék. Az II.y gondnok ép úgy, mint a kezelés egyes ágaira kinevezett külön gondnok, teljesen önálló hatáskörrel bir; tehát e hatáskörön belől a tömeggondnoki jogokat és kötelességeket gyakorolja, de e mellett a tömeggondnoknak a kezelést II.letőleg felvII.ágosítással tartozik ; mert habár azon vagyon, melynek kezelésére kirendeltetett, a zálogos hitelezők külön kielégítési alapját képezi, az a tömeg kiegészítő része lenni csak az esetben szűnik meg, ha a zálogos hitelezők követelései által teljesen felemésztetik. Ennek megtörténtéig, s ennek ellenőrizhetése végett, a tömeggondnoknak legalább annyi jog adandó, hogy ez a külön gondnoktól, a kezelést II.letőleg, felvII.ágosítást követelhessen. Végre a helyes ügykezelés érdekében szükségesnek látszott a csődbíróságot feljogosítani arra, hogy az akár hivatalból, akár a hitelezők kérelmére ideiglenes csődválasztmányt nevezhessen ki. Egyes tömegeknél ugyanis oly teendők fordulhatnak elő, melyeket a végleges választmány megválasztásáig feltétlenül a tömeggondnokra bizni alig lehetne. II.y esetekben czélszerű lesz, ha az ideiglenes csődválasztmány bizonyos teendőknél a tömeggondnokot ellenőrzi, és bizonyos kérdéseknél a csődbíróságot véleményével támogatja. 101—104. §§. Mint minden állásnál, melylyel idegen vagyon kezelése van összekötve, úgy a tömeggondnoki hivatalnál is a biztosságnak, a kezelés sikerének mellőzhetlen feltételeként jelenkezik az, hogy a jogok és kötelességek, melyek a vagyonkezelésre hivatottat II.letik, lehető szabatossággal állapíttassanak meg, hogy az II.lető jogkörének túllépése által magának vagy másoknak hátrányokat ne okozhasson. A tömeggondnok, kinek állása fentebb már jeleztetett, a javaslat szerint oly fontos közege a csődeljárásnak, mikép hatáskörének szabatos meghatározását nem lehetne eléggé ajánlani. Ha a positiv törvények e tekintetbeni intézkedéseit vizsgáljuk, kielégítőknek sem a franczia csőd-, sem az olasz kereskedelmi törvény, sem a porosz és a német csődtörvény intézkedéseit nem találhatjuk ; az érintett törvények ugyanis a tömeggondnok hatáskörét sem általában nem állapítják meg olyképen, hogy általános határozataik minden egyes kérdésre nézve kellő tájékozást nyújthatnának, sem a részletekbe oly dispositiókat nem tartalmaznak, melyek az általános határozatok hiányait pótolhatnák. Kivételt e tekintetben egyedül az osztrák csődtörvény képez, mely a tömeggondnok jogkörét nemcsak általában határozza meg, hanem részletesen is kijelöli azon teendőket, melyek a tömeggondnok jogköréhez tartoznak; e mellett egyúttal szabatosan meghatározza azon korlátozásokat is, melyek a tömeggondnok jogkörére nézve szükségeseknek mutatkoznak. Hibának legfelebb azt lehetne az osztrák csődtörvényben tekinteni, hogy általános intézkedéseit nem a kellő elkülönítéssel, hanem részben a tömeggondnoki és csődbiztosi jogok egybekeverésével állapítja meg. E lényegtelen körülmény természetesen nem képezhet akadályt arra nézve, hogy a javaslat a tömeggondnoki jogok és kötelességek megállapításánál, lényegII.eg az osztrák csődtörvény intézkedéseit kövesse. Éhez képest a javaslat is ép ugy, mint az osztrák csődtörvény, a tömeggondnok jogkörét mindenekelőtt általában határozza meg, s az egyes teendőket részint a tömeg biztosítására, részint az annak kezelésére vonatkozó intézkedések közé sorozza. A mi a
