Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.
Irományszámok - 1878-413
176 GDXIII. SZÁM. g'tésének meggátlását, s az összes hitelezőknek bizonyos elvek szerinti kielégitését czélozza, úgy arra leginkább azok szorulnak, kiknek követelései még le nem jártak, kik tehát kielégítésüket az adós ellen a per rendes utján nem szorgalmazhatják. Ha a csődnyitás egy vagy több hitelező részéről oly körülmények közt kéretik, melyek a vagyonhiányt alaposan vélelmeztetni nem engedik, a kérelemnek contradictorius eljárás nélkül helyt adni nem lehetne; mert ez esetben a törvény sokkal több kár forrásává lenne, mint a mennyit elhárítani kivan. Ugyanazért a javaslat a kérdéses esetben az adós meghallgatását rendeli a végből, hogy ez akár a csődöt szorgalmazó hitelezők biztosítása, akár cselekvő és szenvedő állapotának előterjesztése által fizetési képességét igazolhassa. Ha az adós a nyert meghagyásnak meg nem felel, helyesen vélelmezhető, hogy vagyonhiány miatt nem tette, s ép azért ellene a csőd, tekintet nélkül minden egyenkénti érveléseire és kifogásaira, azonnal elrendelhető. Végre a lehető halogatások kizárása végett szükségesnek látszott kijelenteni, hogy a csődnyitási kérvényre kitűzött tárgyalás azon hitelezők beleegyezése nélkül, kik a csődöt kérték, rendszerint el nem halasztható ; az adós tehát az ellene intézett kérelemre azonnal érdemII.eg nyII.atkozni, II.letőleg a meghagyást teljesíteni tartozik a nélkül, hogy a határozatot bármiféle kifogással vagy ellenvetéssel elodázhatná. E mellett azonban fenn kellett tartani a lehetőséget arra nézve is, hogy egyes esetekben a tárgyalást a csődbíróság is elhalaszthassa, a mit, egyebektől eltekintve, az ügy alapos elintézése is szükségessé tehet. 86. és 87. §§. A biróság határozata, legyen az akár megengedő, akár visszautasító, oly fontossággal bir, miként annak kellő indokolását nemcsak czélszerűnek, hanem szükségesnek is kell tekinteni ; a határozat ugyanis mindegyik esetben felfolyamodás tárgyát képezheti, tehát a felsőbb biróság elintézése alá kerülhet, mely az ügy felett helyesen csak úgy határozhat, ha előtte az eljáró biróság indokai ismeretesek. Hogy kiket kelljen érdekelt feleknek tekinteni, tehát kiknek kelljen a határozatot kézbesittetni, az minden egyes esetben a körülményektől függ, s nehézségre egyáltalán alkalmat nem szolgáltathat. A biróság határozata ellen, legyen az akár megengedő, akár visszautasitó, a javaslat 86. §*a szerint felfolyamodásnak van helye a másod bírósághoz olyképen, hogy a felfolyamodás felfüggesztő hatálylyal nem bir. Hogy a visszautasító határozat ellen csak az érdekelt, tehát a csődöt kérelmező hitelezők, ellenben a megengedő határozat ellen csak a közadós, II.letőlég ennek örökösei vagy a hagyatéki gondnok élhetnek jogorvoslattal, a dolog természetéből következik ; miért ia ennek kijelentése, vagy a felfolyamodásra jogosult felek kijelölése ép oly kevéssé mutatkozott szükségesnek, mint annak megállapitása, hogy a felfolyamodás minden egyes esetben ki ellen intéztessék. Egészen máskép áll a dolog a felfolyamodás joghatályára nézve, mely mint minden jogorvoslat, e természeténél fogva rendszerint nemcsak devolutiv, hanem suspensiv hatálylyal is bir. E tekintetben tehát, mert a felüggesztő hatály egyenes kizárása nélkül, a csődnyitási eljárás eredménye könnyen meghiusittathatnék, szükségesnek látszott vII.ágosan kijelenteni, hogy a felfol yamodásnak felfüggesztő hatálya nincsen. Ez intézkedés minden esetre alkalmazandó lévén, önként következik egyrészről, hogy a csődnyitási végzés, származzék az akár az első, akár a másodbiróságtól, a folyamodás daczára azonnal végrehajtandó', másrészről, hogy a visszautasitó határozattal minden addigi intézkedés hatályon kivül helyezettnek tekintendő még akkor is, ha a határozat ellen folyamodás használtatik. Végre a lehető zavarok elkerülése végett szükségesnek látszott kimondani, hogy ha a felsőbb biróság a csődnyitási határozatot megváltoztatja vagy feloldja : a már foganatositott biztositási intézkedések mindaddig hatályban maradnak, mig a csödnyitás kérdése jogérvényesen elintéztetik.
