Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

160 CDXIII. SZÁM. mi sem könnyítheti meg inkább, mintha a nevezetesebb törvényeknek a csődhitelezők osztályo* zására vonatkozó intézkedései főbb vonásaikban egymás mellé állíttatnak. A közönséges német jog, mely az egyes intézkedéseknél kimutatandó eltérésekkel a római jog elvei szerint állapitja meg határozatait, a csődhitelezőknek öt osztályát különbözteti meg. A német particulars törvények az osztályozást II.letőleg 3 cathegoriát képeznek; az elsőbe azok tartoznak, melyek némi módosításokkal a közönséges német jog rendszerén alapulnak, és melyek közül lényegesebb eltérést csak a hamburgi csődtörvény, mely a kiváltságolt special hypothekát a személyes hitelezők közé sorozza, továbbá az oldenburgi, hannoveri és lübecki csődtörvények mutatnak, melyek a privII.égiait hypotheka második osztályát nem ismerik, végre a brémai csődtörvény, mely a közönséges német jog negyedik osztályát is mellőzi; a második cathegoriát azon csődtörvények képezik, melyek elejtve a generális hypothekát, a zálogos és kiváltságos hitelezőket a csődhitel ezők közé helyezik; végre a harmadik cathegoriába azon törvények sorozhatok, melyek a fogalmII.ag egyenlő előjogoknak csak egy osztályát ismerik, s csak bizonyos személyes követeléseknek egymás közt adnak elsőséget. Ez utóbbi törvények közül a porosz csődtörvény a kiváltságolt személyes hitelezőknek nyolcz osztályát különbözteti meg, és.minden más személyes követelést egy osztályban rendel kielégíttetni. Magukra az egyes osztályokra nézve a porosz csődtörvény az ingatlan vagyon tekintetében megállapitott elveket jelöli ki irányadóul. A françzia csődtörvény és az olasz kereskedelmi törvény egyedül a munkások béreiről és a segédek fizetéséről rendelkezik ; egyebekben megállapítja ugyan az ingó vagyon liquidálását és felosztását a hitelezők közt a nélkül, hogy ezek mikénti sorozásáról intézkednék; mert mindössze arra szorítkozik, hogy az eljárási és kezelési költségek, továbbá a közadósnak engedett segélyezés előleges levonását rendeli. Az osztrák csődtörvény, félve a túlságos radicalismustól, habár a sokféle osztályozás helytelenségét elismeri, lényegII.eg az 1853-iki ideiglenes csődrendtartás intézkedéseit acceptálja, és a csődhitelezőknek öt osztályát különbözteti meg. Végre a német csődtörvény lényegII.eg az angol és amerikai törvények felfogásához közeledve, a csődhitelezők külön osztályozását nem állitja fel, hanem bizonyos tételeket egymás előtti elsőséggel rendel kielégittetni, s e mellett a kiváltságolt tételek több oly nemét mellőzi, melyeket úgy a porosz, mint az osztrák csődtörvény részint a közérdek, részint a Humanismus szempontjából előnyös kielégítésben részesit. A javaslat ép ugy, mint a német csődtörvény, a csődhitelezőknek három, nemét különbözteti meg, s ezeket három különböző osztályba sorolja a nélkül, hogy az érintett törvényt mindenben követné. Igaz, hogy a személyes követelések közt, II.lessék azok akár az államot, akár egyeseket, a szorosan vett jog szerint különbséget tenni nem lehet; igaz, hogy az előjogok, bármII.y gondossággal rendeztessenek is azok, a csődeljárásnak úgy a közadós, mint a hitelezők szempontjából csak hátrányára vannak; mert egyrészről kétségtelen nehézséget okoznak a sorozásnál és másrészről lehetlenné teszik a hitelezőknek, hogy ezek a közadós vagyoni állásáról maguknak biztos tájékozást szerezhessenek ; igaz továbbá, hogy a személyes követelések minden megkülönböztetése ha nem is jogtalanságra, de méltatlanságra vezet, a mennyiben azok a többiek rovására elégíttetnek ki, s ez utóbbiaktól gyakran az egész kielégítési alapot elvonják. Tekintve azonban, hogy a forgalom lehető biztosság a, s az egyeseknek ez által feltételezett érdekei jogos védelemre csak annyiban számithatnak, a mennyiben ezt a salus pioblicá-nak minden körülmények közt szem előtt tartandó követelményei megengedik, II.letőleg ki nem zárják; tekintve továbbá, hogy a törvény azon védelmet, melyben a kiskorúakat és gondnokoltakat részesíteni kivánja, II.lusoriussá tenné az által, ha ezeknek a kötelességellenes vagyonkezelésből eredő igényeit a közönséges követelések sorába helyezné;