Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

CDXÍII. SZÁM. 153 S a hitelezők igényeit pénzben követelhető kártérítésre változtatja; de a törvény e szabály alól maga tesz kivételt, midőn egyrészről a tömeggondnoknak az ügylet átvételét megengedi, és másrészről bizonyos ügyletek folytatását határozottan követeli. Igen természetes tehát, hogy minden oly esetben, midőn a tömeg a kétoldalú ügylet teljesítését a maga részéről követeli; vagy midőn a teljesítésnek, mint pl. bérleti és haszonbérleti szerződéseknél, a csőd tartama alatt kell történni, — a tömeg az ügyletből eredő, II.letőleg a csőd tartama alatt lejárt kötelezettségnek, minden más tartozást megelőzőleg eleget tenni köteles. Végre a tömeg terhei közé számitja a 49. §. 3. pontja a tömeg jogtalan gazdagodásából eredő igényeket. A javaslat 6. §-a a közadós azon intézkedéseit és jogcselekvényeit, melyeket ez a tömeghez tartozó vagyon tekintetében a csődnyitás után tesz, a hitelezők irányában érvényteleneknek nyII.vánítja, egyúttal visszaadatni rendeli azt, mit a közadós a csődnyitás után valamely ügylet következtében teljesített. Ez intézkedésnek mintegy természetes következményét képezi a 49. §. 3. pontja, mely a tömeg jogtalan gazdagodását mint érvényes szerzési jogczímet el nem ismeri. Ha a kőzadós a csődnyitás után valamely ügyletet köt, vagy valamely jogcselekvényt végez, s ennek folytán a tömegbe bizonyos érték folyik be, — a tömeg jogtalanul gazdagodnék, ha a befolyt értéket megtartaná, vagy azért megfelelő ellenértéket nem adna. A hitelezők a közadós vagyonát azon állapotban veszik át, melyben azt a csődnyitás ténye találta; igen természetes tehát, hogy annak a közadós által utólagosan kötött ügyletekből eredő gyarapodására igényt nem tarthatnak, tehát azt, mi a tömegbe II.y módon befolyt, kielégítésükre nem fordíthatják. Mindez természetesen nem nyerhetne alkalmazást, ha az ügylet a közadós részéről a csödnyitás előtt köttetett, vagy ha a közadós által a csődnyitás után kötött ügyletből a tömegbe érték be nem folyt; mert az első esetben mint kötelezett nem a tömeg, hanem a közadós jelenkezik, ki ellen a másik fél igényeit csak mint csődhitelező érvényesítheti; az utóbbi esetben pedig hiányzik az alap, melynél fogva a tömeget kötelezettnek lehetne tekinteni. 3. Az 50. S. azon esetről intézkedik, ha a tömeg a költségek fedezésére nem elegendő, ha tehát azon kérdés merül fel, hogy a most érintett terhek közül melyeket kell előbb kielégíteni. Az osztrák csődtörvény, ellentétben a javaslattal, a költségeknek ád elsőséget a tömeg tartozásai felett a nélkül, hogy ez intézkedését közelebbről indokolná. Egyébiránt bármII.y indokok vezérelték is az osztrák törvényhozást, annak szóban lévő intézkedése elfogadhatónak nem mutatkozik. A. tömeg tartozásait képviselő érték ugyanis annak kiegészítő részét nem képezi, a közadós vagyonához nem tartozik; az tehát, miként már kiemeltetett, levonandó, mielőtt általában kielégítésről szó lehetne. Ellenben a tömeg költségei szükséges folyományai azon eljárásnak, mely a hitelezők összessége érdekében folytattatik ; azok tehát e természetüknél fogva azon vagyont terhelik, mely a hitelezőkre nézve kielégitési alapul szolgál; ez pedig egyedül a nettó-tömeg lehet. II.y körülmények közt igen természetes, hogy ha elsőségről szó lehet, ha II.yennek megállapítása általában szükségessé válik, az csakis a tömeg tartozásait II.letheti. Azon körülmény, hogy az osztrák csődtörvény a csőd tartama alatt esedékessé vált adókat a tömeg költségei közé sorozza, azok kiváltságolására indokul már azért sem szolgálhat, mert a törvény sem az állami és községi adók, sem más közterhek lehető biztosítása végett nem folyamodhatik oly fictióhoz, mely alapjában helytelen, következményeiben pedig igazságtalan lehet. Hogy a javaslat a tömeg tartozásai, mint II.yenek közt elsőséget nem ismer, igen természetes ; mert erre minden elfogadható alap hiányzanék ; ellenben nemcsak méltányosnak, hanem jogosnak is látszik, hogy a tömeg költségei közt a készpénz-kiadásoknak adassék elsőség ; mert a jog és méltányosság egyaránt azt követeli, hogy a positiv kár minden, még a legigazságosabb nyereséget is megelőzze. Ha akár a bíróságnak, akár a tömeggondnoknak merülnek föl készpénzbeli kiadásai, ezeknek úgy az adókat és közterheket, melyeknek ki nem fizetése positiv kárnak nem tekinthető, mint a munkadíjakat szükségképen meg kell előzniök : FŐRENDI IROMÁNYOK. VII. 1878/81. SO