Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

CDXIII. SZÁM. 151 közadós Összes vagyonátterhelik; tehát minden más követelés előtt, egyenlitendök ki. A jelen javaslat ugyanis a tömegnek több esetben megengedi, hogy ez a közadós által kötött ügyletet fentarthassa, tehát abba beléphessen; más esetekben ellenben a tömeget az ügylet megtámadására jogosítja fel. Ez intézkedéseknek azonban természetszerű következményeként jelenkezik az, hogy a tömeg egyrészről az átvett ügyletet a maga részéről teljesiteni, és másrészről azt, mi az ügyletből befolyt, visszatéríteni tartozik. 'Ebbeli kötelezettségei tehát az egész vagyont terhelik, s azoknak minden más követelést vagy igényt megelőzőleg, kell a közadós javaiból kielégittetni ; miért is azok helyesen tekinthetők a tömeg terheinek. Megfelelőleg azon elvnek, mely szerint azok, a kik akár zálog, akár megtartási, akár más czímen a közadósnak bizonyos vagyonából követelhetnek kielégítést, s a személyes hitelezők közé nem sorozhatok, — a 47. §. második bekezdése szerint a költségek és tartozások azon tömegből egyenlitendök ki, melyre vonatkoznak, tehát azon arányban, melyben a külön kielégités alapjául szolgáló vagyont terhelik. Ezen intézkedés, mely az általános és a különös csődtömeg megkülönböztetésén, ezek külön jogi természetén alapszik, csődtörvényünk szerint jelenleg is alkalmaztatik ; miért is annak bővebb indokolása e helyütt szükségesnek nem mutatkozik. Végre azon controversiák elkerülése végett, melyek a tömeget terhelő költségek természete iránt keletkezhetnének, szükségesnek látszott kimondani, hogy azon tömegköltségek, melyek a csődben történt felszámítással járnak, csak annyiban terhelik a külön tömeget, a mennyiben a felszámított követelés a külön tömegből kielégíttetik. Ezen intézkedés teljesen mél tányosnak mutatkozik ; mert ha a költségek különleges természete nem vII.ágos, akkor leghelyesebbnek látszik, ha a költségek azok közé számittatnak, } melyeket a csődeljárás mint II.yen, szükségképen maga után von, melyek tehát nem az egyes privII.égiait, hanem az összes csődhitelezők érdekében történnek. 48., 49. és 50. §§. Megfelelőleg a 47. §-ban kimondott általános elvnek, a javaslat 48—50. §§. megállapítják azon tételeket, melyek mint a tömeg költségei és tartozásai vagy az általános, vagy valamely specialis tömegből elégitendők ki, és sem pusztán előnyös tételeknek nem tekinthetők, sem a közadós többi tartozásaival egy sorba nem helyezhetők. A mi magukat az egyes §§. intézkedéseit II.leti, melyek részben jelenlegi csődtörvényünk intézkedéseivel is megegyeznek, — azok kiegészítéséül a következők szolgálhatnak: 1. A 48. §. megállapítván a tömeg költségeit, II.yeneknek jelenti ki a) mindazon költségeket, melyek ugy magával a csö'dnyitással, mint a csődeljárás szabályának megfelelő kezeléssel, értékesítéssel és felosztással járnak, és részben a sumtus oeconomici, részben a sumtus processus fogalma alá esnek. Mindezen tételek oly természetes terheit képezik a tömegnek, miként az e részbeni bővebb indokolás már azért is feleslegesnek mutatkozik, mert a javaslat nem szorítkozik arra, hogy a csődeljárási költségeket általában mint a tömeg költségeit kijelölné; hanem részletesen felsorolja mindazon jogczímeket, melyek alapján a tömeg részéről költségek követelhetők lesznek, magától értetvén, hogy a 48. §. 1. pontja alatt érintett költségek a 47. §-ban kimondott elvnek megfelelőleg, az általános vagy azon specialis tömeg által viselendők, melyre vonatkoznak, melynek érdekében tétettek; b) a közadós részére megállapított tartási költségeket ; mert ha a közadós a hitelezők beleegyezésével tartásban részesittetik, e tartás minden kétségen felül az egész tömeget terheli ; c) azon költségeket, melyek a tömeg ellen érvényesített igények felszámításával és megállapításával járnak, tehát kivétel nélkül a sumtus processus cathegoriájába tartoznak. E költségek részletezését annál inkább mellőzni lehetett, mert a részletezés legfelebb a liquidatióval járó egyes cselekvények felsorolásában állhatna; ez pedig