Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

148 GDXIII. SZÁM. érkéznek, a fuvarlevélben kijelölt átvevővek már kiadatott. A droit de suite csak addig tart, mig az árú az átvevőnek vagy természetben, vagy a fuvarlevél kézbesitése mellett át nem adatott; ennek megtörténtével a feladó rendelkezési joga megszűnik, s átmegy a fuvarlevélben kijelölt átvevőre, ki az árú felett a fuvarlevél alapján ép úgy rendelkezhetik, mintha az árúk már physicai birtokában volnának. A törvényhozás távol attól, hogy a forgalom biztonságát mozdítaná elő, egyenesen annak veszélyeztetését tenné lehetővé, ha kérdéses esetben a feladó visszakövetelési jogát elismerné, mert a két egymás mellé állitott jog érvényesítése minden képzelhető biztosságot megszüntetne, c) Ha az árút a csödnyitás előtt egy harmadik, a rendeletre szóló rakjegy átvétele mellett, jóhiszemüleg megvette. A kereskedelmi törvény szerint a feladó és fuvarozó megállapodhatik abban, hogy a fuvarozó az átadott árúkról rakjegyet, vagy oly okmányt állítson ki, mely által ez magát az árú kiadására, a rakjegy minden jogszerű birtokosa irányában, leköti. A rakjegy e meghatározásából következik egyrészről, hogy az árú feletti rendelkezés kizárólag a rakjegy jogszerű birtokosát II.leti; másrészről, hogy a rakjegy kiállításával a feladó rendelkezési joga megszűnik, miért is ezt sem a droit de suite, sem a vindicatio nem II.leti. Ha tehát a közadós az árút, a rakjegy átadása mellett eladta, a feladó akkor is, ha mint eladó jelentkezik, a visszakövetelési jogot még az esetben sem gyakorolhatja, ha a tárgyak a tömeg birtokában találtatnak. Valamint azonban a váltónál a hátirat, II.letőleg az okirat puszta birtoka csak azon esetben elegendő a legitimatióra, ha a váltó továbbadása meg nem tII.tatott, — úgy a rakj egynél is megkívántatik, hogy ennek továbbadása Ja hátirat kizárásával megtII.tva ne legyen; mert a nem forgatható —- recta — rakjegy a tulajdon átruházására nem elegendő, s a traditió-t nem pótolhatná. Végre, hogy a javaslat a harmadik vevőnél a bona fides-t megkívánja, abban találja indokolását, hogy a törvény sem a közadósnak, sem a tömeggondnoknak oly cselekvényét érvényesnek el nem ismerhetné* mely a jóhiszemű eladó kijátszását czélozhatná. 45. §. Már az általános indokolásban kifejtettek azon okok, melyek a házastársak, s különösen a nő vagyonjogainak kiváltságolása ellen harczolnak ; egyúttal jeleztetett azon irány is, melyet a törvényhozásnak a nő igényei tekintetében követni kell. Mindaz tehát, mi a jelen fejezetben a házastársak, s különösen a nő vagyonjogaira nézve megállapíttatik, tulajdonképen csak folyománya a jelzett elveknek és az érintett iránynak. E szempontból tekintve a dolgot, az egyes §-ok részletes indokolása helyett bizton lehetne a már kifejtettekre utalni; azonban a dolog sokkal fontosabbnak látszik, az egyes intézkedések sokkal mélyebben beható reformként jelenkeznek, hogysem azok részletes igazolását e helyütt mellőzni lehetne. Azok után, mik a csődeljárás rendeltetéséről és természetéről már több helyütt mondattak, alig lehet kétség az iránt, hogy a javaslat egyes intézkedéseinél egyedül a hitelezők érdekei és az általános hitel követelményei lehetnek irányadók. Sem azon körülmény, hogy a nő férje sorsában osztozkodik, sem a most érintett momentumok nem kfíjvetelik ugyan, hogy a nő a hitelezők érdekében áldozatokra kényszeríttessék; mert a hitelezők ebbeli igényei, melyek a külön vagyonrendszernél értelemmel alig bírhatnának, a vagyonközösség mellett is nehezen lennének valósithatók; mindamellett tagadhatlan, hogy a házasfelek közt a vagyon összekeverése, a férj javainak a nő érdekében felhasználása nagyon meg van könnyítve; minek természetes következménye azután az, hogy a jóhiszemű hitelezőkre nézve a kellő tájékozás megnehezittetik. A különbc'ző igényperek, melyek a most érintett tényekből eredhetnek, a hitel és bizalom megingatására vezetnek, s a törvényhozást arra ösztönzik, hogy a hitelezőket a nő tulajdoni igényei ellen védelem alá vegye. A védelem megállapítását és biztosítását ez irányban czélozzák a javaslat 45. és 46. §§-ai, melyek a mellett, hogy a nő igazi tulajdohát a hite-