Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

CDXÎÎI. SZÁM. 143 nézve tehát nem történik jogtalanság az által, hogy ellenében egy meg le nem járt követelés compensáltatik. Miután a javaslat a beszámitást általában a fennálló törvényes feltételekhez köti, — önként következik egyrészről, hogy annak feltételei általában és első sorban nem a csődtörvény, hanem az általános magán-, a kereskedelmi vagy a váltójog e részbeni intézkedései szerint itélendők meg; másrészről, hogy II.y követelésekre nézve, melyeknek compensálását a magán-, kereskedelmi, vagy váltójog meg nem engedi, beszámításnak a csődtömeg ellen egyáltalán helye nem lehet; igy pl. miután a kereskedelmi jog szerint a társaság tartama alatt ennek adósai sem egészben, sem részben nem számithatják be a társaságnak azt, mit az egyes tagok ellen követelhetnek, — a beszámításra csőd esetében sem hivatkozhatnak. 39. §. A csődtömeg érdekei nem találhatnának elég védelmet azon intézkedésekben, melyeket akár a magán-, akár a kereskedelmi, akár végre a váltójog a compensatio kizárására nézve felállít; mert mindazon kizárások, melyeket a most érintett törvények megállapítanak vagy megállapíthatnak, néma csőd esetére számitvák; ugyanazért szükségesnek látszik, szemben a 38. §-ban felállított elvvel, azon eseteket is megállapítani, melyekben a beszámitás, különösen a csődtömeg érdekéből, de egyúttal a csődeljárás természetének megfelelőleg kizáratik. E tekintetben a javaslat 39. §-a háromféle intézkedést tartalmaz, melyek külön-külön következő megjegyzéseket tesznek szükségessé: 1. Ha a hitelező csődnyitás után lesz a tömegnek adósa, a compensatiónak, tekintet nélkül az ellenkövetelés keletkezési idejére, azért nem lehetne helyt adni, mert ez esetben a követelés a tömeg tulajdonát II.letőleg, annak vagyoni értékét képezi, mely az összes hitelezőknek kielégítési alapul szolgál ; mert továbbá a csődnyitás után egyik hitelezőnek sem áll jogában a tömeg ellen kiváltságos kielégítési módot szerezni, pedig a beszámitás, mint ez az előbbeni §. indokolásában kiemeltetett, a fedezet jellegével bir, mely ha kellő időben szereztetik, a hitelező részére a kiváltságos kielégítést biztosítja. Az, hogy a hitelező követelése a csődnyitás előtt már létezett, a dolgon mit sem változtathat; mert e követelés csak jogczím volt arra, hogy a hitelező annak alapján a beszámításhoz jogot szerezzen, de hiányzott maga a tényleges jog ; és valamint nem áll jogában a hitelezőnek a csődnyitás után, egy már korábban létezett követelés alapján zálog-, vagy megtartási jogot szerezni, — úgy nem áll és nem állhat jogában a beszámitás által azon közösségből kII.épni, melyben a csődnyitás idejekor a többi hitelezőkkel állott. Éhez járul még, hogy a beszámitás megengedése a visszaélések kimerithetlen forrásává lenne, mely a roszlelkű hitelezőknek a tömeg értékének önkényes csökkentését lehetővé tenné. 2. LényegII.eg a fentebb előadott okok igazolhatják a compensatio kizárását oly esetben is, midőn valaki a közadósnak már korábban tartozott, s a tömeg ellen csak a csődnyitás után szerez követelést. Ha a hitelezők összessége a tömeghez tartozó követelésekre már jogot nyert, az adós a római jog szerint is hiában szerzett követelést, mert azt a tömeg ellen cornpensálnia nem lehetett. A római jog ezen intézkedéseit, melyek az újabb európai csődtörvényekbe is átmentek, a javaslat már azért sem mellőzhette, mert azok helyességét kétségbe vonni alig lehetne. Éhez járul még, hogy a visszaélések a beszámitás kérdéses neménél még veszélyesebbek lehetnének, s a tömeg teljes megsemmisitésére vezethetnének minden oly esetben, midőn ennek nagy részét activ követelések képezik. A tömeg adósa minden módot felhasználna arra, hogy adósságától olcsó szerrel megszabaduljon, mire nézve a beszámitás mint igen kényelmes eszköz kínálkoznék ; a jóhiszemű hitelezők minden tájékozástól megfosztatnának a tömeg állását II.letőleg, mert nem tudhatnák, hogy a künlevő activ követelések kő#ül mire