Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

CDXIII. SZÁM. 141 érintett momentum alapján megtámadott ügyletből igényelhet, csak közönséges csődkövetelés lehet, melyet a tömeg ép úgy, mint minden más csődkövetelést, egyedül a felosztás alá kerülő vagyon arányában köteles kielégiteni. Ehhez járul még, hogy ha a tömeg a szóban levő esetben a viszonteljesités értékét megtéríteni tartoznék, —- a roszhiszemü szerződő, ki a közadós fizetési tehetetlenségét ismerve bocsátkozott ezzel jogügyletbe, előnyt nyerne a jóhiszemű szerződő felett, ki követelését csakis mint csődhitelező érvényesitheti. 34. §. A restitutiónak egy további következménye az, hogy a szolgáltatás alapját képező követelés ismét feléled. Ha tehát az ügylet a hitelezőkkel szemben érvénytelennek nyII.vánittatik, s ennek következményeként a megtámadott szolgáltatás a csődtömegnek visszaadatik, igen természetes, hogy az annak alapját képezett követelésnek ismét hatályba lépnie kell. 35. §. A javaslat 35. §-a kiegészitéséül a már megállapított határozatoknak, azon eseteket sorolja fel, melyekben a jogügylet a jogutód ellen is megtámadható. Mindaz, mit a jelen javaslat a jogügyletek megtámadására nézve megállapít, II.lusoriussá válnék, ha a roszhiszemü szerző a tárgy átruházásával, az ügyletet a megtámadás ellen biztosithatná. Ennek kívánják elejét venni a 35. §-ban foglalt intézkedések, melyeknek egyenként és összesen alapfeltételét az képezi, hogy az ügylet a jogelőd ellen megtámadható lett légyen; mert ha az ügylet a jogelőddel érvényesen megköttetett, s a jelen törvény szerint megtámadásnak kitéve nincsen, az a jogutód ellen sem lesz megtámadható. A mi egyébiránt a kérdéses §. egyes intézkedéseit II.leti, azok következő megjegyzések által egészíthetők ki: 1. A fentebb érintett feltétel mellett helyt enged a javaslat a megtámadásnak a jogutód ellen, ha ez fraudis conscius volt, ha a szerzés idejekor tudta, hogy a közadós az ügyletet csak színleg vagy hitelezői kijátszása végett kötötte. 2. Ha a jogutód a megtámadható ügylet folytán valamit ajándékba kapott, reá ugyanazon elvek alkalmazandók, melyek a 33. §. első bekezdésére nézve felhozattak. Az ügylet tehát, mely a jogelőd ellen feltétlenül megtámadható lett volna, a jogutód ellen csak azon feltétel mellett lesz megtámadható, ha ez a szerzett tárgynak vagy értékének még birtokában van, ha tehát általa tényleg gazdagodott. Ez esetben teljesen indokoltnak látszik ellenében a megtámadásnak azon megszorítással helyt engedni, mely a 28. §. 1. pontjának indokolásában kiemeltetett. A birónak a jogutódnál is azt keII.end tehát vizsgálnia, mennyiben lehet a fenforgó esetben ajándékozásról szó; mennyiben lehet vagy kell az ajándékozást csekélyebb értékénél fogva közönséges kedveskedésnek, s nem a hitelezők kijátszására irányzott ténynek tekinteni. 3. Mindazon tekintetek, melyek a jogutód elleni megtámadás korlátozását joggal követelik, teljesen elesnek azon személyeknél, kik a 28. §. 2. pontja alatt érintett cathegoriába tartoznak, kik ellen tehát a javaslat akkor is, ha mint jogutódok jelenkeznek, az ügyletet megtámadhatónak nyII.vánítja, a mennyiben igazolni nem képesek, hogy azon körülményekről, melyek az ügyletet elődjükre nézve megtámadhatónak qualificálják, tudomással nem bírtak. Igaz, hogy a szóban levő intézkedés szorosan vett jogi szempontból alig volna indokolható; mert a szerződő felek rokonsági viszonya az ügyletek érvényességére — absolut jogi szempontból — befolyással nem lehet; tekintve azonban, hogy az egymással rokonságban álló személyek közt keletkező ügyletek, a mennyiben azoknál materialis érdekek forognak fen, az összejátszásra rendszerint alapos gyanút szolgáltatnak, a forgalom lehető biztonsága azt követeli, hogy a törvény a szóban lévő esetben szorosan vett jogi szempontok helyett inkább czélszerűség? szempontokból induljon ki; ezek pedig a kérdéses intézkedést teljes mértékben igazolják.