Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

CDXIII. SZÁM. 135 27. §. Mig az osztrák csődtörvény a közadósnak a csődnyitás előtt keletkezett jogcselekvényei tekintetében az általános polgári törvénykönyv határozataira utal, — a franczia csődtörvény és az olasz kereskedelmi törvény principális különbséget tesz közadósnak a csődnyitás előtti időre eső jogcselekvényei közt; mert mig az ingó és ingatlan javak átruházását, a lejárat előtti fizetéseket, a zálogot, antichresist és jelzálogot érvénytelennek nyII.vánitja, ha e jogcselekvények a fizetések megszüntetése előtt 10 napon belől történtek, — azalatt a lejárt fizetéseket s a közadósnak egyéb jogcselekvényeit csak az esetben engedi mint érvényteleneket megtámadtatni, ha a másik fél a fizetések megszüntetéséről tudomással birt, ha tehát a közadós jogcselekvényei in fraudem creditorum történtek. Éhez képest ugy a franczia, mint az olasz törvény szerint, a közadósnak a fizetések megszüntetése előtt keletkezett jogcselekvényei közül némelyek tekintet nélkül a mala fidesre, ipso iure érvénytelenek, mások ellenben csak a mala fides feltétele mellett támadhatók meg. E principalis megkülönböztetéssel szemben ugy a porosz, mint az új német csődtörvény a csődnyitás, II.letőleg a fizetések megszüntetése előtti időre eső jogcselekvényeket ipso iure érvényteleneknek nem tekinti, hanem azokat bizonyos feltételek mellett mint érvényteleneket megtámadtatni engedi; mindegyik törvény tehát azon kétségtelen előnynyel bir a franczia és olasz törvény intézkedése felett, hogy a szükségtelen szigort mellőzi, a mennyiben minden esetben dolositást tételez fel ; hogy továbbá nem folyamodik erőszakos fictióhoz és nem declarálja feltétlenül érvényteleneknek azon jogcselekvényeket, melyek minden jogi felfogás szerint érvényesen keletkeztek. Miután a javaslat azon elvből indul ki, hogy a közadós a csődnyitás napjáig szabad kezelési és rendelkezési jogát megtartja, igen természetes, hogy a fentebb idézett törvények közül azokhoz kellett csatlakoznia, melyek a római jog elvein keletkezve, a közadósnak a csődnyitás előtti időre eső jogcselekvényeit ipso iure érvényteleneknek nem tekintik; hanem a hitelezőket bizonyos jogcselekvények megtámadására feljogositják. És ez már magában véve oly nevezetes concessio, melyet szemben a kimondott és fentebb érintett elvvel, csak igen fontos okok igazolhatnak. II.y okot szolgáltathat kétségen ktvül azon, nálunk is elfogadott axióma, mely szerint fraus et dolus nemini opitulatur, s mely azt követeli, hogy a fraus és dolus mellett létrejött jogcselekvényeket a közadós hitelezői megtámadhassák. A javaslat tehát távol attól, hogy a közadósnak a csődnyitás napjáig fentartott rendelkezési jogát megtámadná ; távol attól, hogy bizonyos ügyleteket azért, mert a későbbi tömegre nézve sérelmet involválnak, ipso iure érvényteleneknek nyII.vánítana, csak jogos módot nyújt a hitelezőknek arra, hogy ezek a mala fides mellett létrejött ügyleteket megtámadva, a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékát meghiúsíthassák. És ez a csődeljárás lehető sikere érdekében múlhatlanul szükséges; mert a kérdéses intézkedések nélkül tág kapu nyittatnék a visszaéléseknek, s a közadós jóakaratától függne, hogy akar-e valamit a csődhitelezőknek kielégítési alapul átengedni, vagy sem. A mi a 27. §-ban foglalt egyes intézkedéseket II.leti, azok a fentebbiek után kevés megjegyzést tesznek szükségessé. A közadósnak a csődnyitási kérvény beadása, II.letőleg a fizetések megszüntetése után keletkezett, a hitelezőket megkárosító, továbbá azon ügyleteit és jogcselekvényeit, melyek által a másik fél teljesítést, vagy biztositást nyer, megtámadhatóknak kellett kijelenteni, ha a másik fél előtt a csődnyitási kérvény beadása, vagy a fizetések megszüntetése tudva volt, mert ez esetben a jogcselekvény, II.letőleg a teljesítés mint a jóhiszemű hitelezők megkárosítására irányzott jelenkezik; a közadós ép ugy, mint a másik fél tudta, hogy olyasmit vont el a leendő tömegből, mihez a csődhitelezők joggal igényt tarthattak