Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

CDXÎII. SZÁM. 127 jóhiszemű vevőnek tényleg átadatik Mindezekből kétségtelenül következik, hogy a javaslat a fizetőnek a tus subintrandi-t csak oly értelemben adja meg, hogy az követelését egyenes engedményezés nélkül is úgy érvényesítheti, mintha az még az eredeti hitelező tulajdonát képezné. Végre nem lehet felesleges kiemelni, hogy a szóban lévő intézkedés nem alkalmazható oly esetben, midőn a követelés a csödnyitdst megelőzőleg ruháztatott át; mert ez esetben egyrészről az átruházásra nézve a magánjog általános határozatai szolgálnak irányadóul; és másrészről a hitelező azt, mit a követelés érvényes megszerzése végett tennie kellett volna, a csődnyitás után többé már nem teljesítheti. Ez áll különösen a követeléssel járó zálogra nézve, mely ha a csődnyitás előtt már meg nem szereztetett, a csődnyitás után, a jelen tervezetben kimondott általános elv szerint, többé meg nem szerezhető. 17. §. À csődeljárást, melynek czélját a hitelezőknek bizonyos szabályok szerinti kielégítése képezi, a közadós halála se fel nem függesztheti, se meg nem szüntetheti; miért is egészen feleslegesnek látszott a közadós halálának e részbeni befolyásáról bármi alakban is intézkedni. A közadós vagyona rendeltetését mindaddig, mig a hitelezők kielégítve nem lettek, megtartja, s ha az örökös a hagyatékot feltétlenül fogadja el, a hitelezők benne csak új adóst nyernek, ki követeléseikért saját vagyonával is felelős. Igaz, hogy ez magánjogunk eddigi felfogásával, mely a beneficium inventarii intézményét nem ismeri, nem teljesen egyezik meg; de a javaslat azon feltevésből indult ki, hogy addig is, mig magánjogi törvénykönyvünk elkészül, a polgári perrendtartás fogja az örökösi nyII.atkozatra s ennek joghatályára vonatkozó intézkedéseket pótolni, mely esetre joggal remélhető, hogy az örökösi nyII.atkozat joghatálya, a leltár jogkedvezményének fen-, vagy fenn nem tartásához képest fog szabályoztatni. Egészen máskép áll a dolog az örökösnek a tömeghez való viszonyát II.letőleg, mely a kellő szabályozás nélkül könnyen zavarokra adhatna alkalmat. E végből szükségesnek látszott a javaslatban határozottan kijelenteni, hogy mindaz, mit a törvény a közadósnak a tömeghez való viszonya tekintetében rendel, az örökösökre is alkalmazandó, ha a közadós a csőd tartama alatt hal meg, vagy ha a csőd a hagyaték ellen nyittatik. A szóban lévő intézkedés kétségtelen értelméből következik egyrészről, hogy azon cselekvények, melyeket a törvény érvénytelennek vagy megtámadhatóknak jelent ki, II.yeneknek tekinthetők akkor is, ha az örökösök által történnek, és mindaz, mit a törvény a közadósnak kötelességévé tesz, az örökösöket is terheli; másrészről, hogy a törvény azon intézkedései, melyek a csődnyitással a közadós személyét II.letőleg bizonyos következményeket kötnek össze, az örökösökre nem alkalmazhatók. MÁSODIK FEJEZET. A közadós által kötött jogügyletek teljesítése. 18. §. A csődnyitás joghatálya a közadós által kötött jogügyleteket II.letőleg, magában a csődnyitás czéljában találja leghelyesebb megoldását. A csőd azért nyittatik a közadós ellen, hogy ennek összes vagyona, melyet bir, vagy melyhez a csőd tartama alatt saját tevékenysége nélkül jut, azok kielégítésére fordittassék, kik a csődnyitás idejekor a közadós hitelezői voltak. Ebből önként következik, hogy a bukott vagyona azon állapotban megy át a hitelezők összességére, melyben azt a csődnyitás ideje találta. Az érintett vagyon egy részét képezhetik azon ügyletek is, melyeket a közadós a csődnyitás előtt kötött, melyekre nézve tehát a csőd-