Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.
Irományszámok - 1878-351
66 CCCLI. SZÁM. 447,000 frttaî ; e szerint tehát a horvát vallási alap vagyona a számoló tagok által összesen 1.990,703 frt 7 krral liquidáltatott anélkül, hogy ezen összeg akár a horvát, akár pedig a magyar delegátusok által határozottan elismertetett volna. Ezen bizottsági tárgyalásnak egyedüli következménye az volt, hogy azon idö óta a magyar kormány a horvát autonómiának 1867. évtől kezdve minden évben az elméletben elkülönített horvát vallási alap jövedelme fejében megküld évi 60,109 frtnyi összeget, mely körülbelöl 5%-át teszi az 1.250,000 frtnyi tőkének, összehasonlítva ezen eljárást az 1866. évi liquidálással, nevezetesen a fó'kimutatással k. k. alatt, az tűnik ki, hogy a magyar kormány az elkülönítési operatumban kimutatott tőkéknek csak kamatjait küldi meg, mig az ugyanabban kimutatott 629,270 frtnyi készpénzt Horvátország javára nem kamatoztatja. Megjegyeztetik itt, hogy a tárgyalási iratok azt igazolják, miszerint az elkülönítési tárgyalás 1866. évben azért akadt meg, mivel nevezeit Mrzlyák horvát képviselő hazafias intentióból bár az elkülönítési kulcs megállapításánál egészen más álláspontot foglalt el, s a magyar kormány által inditványozott felosztásnak sem a módját, sem az arányát nem fogadta el. A magyar kormány által inditványozott ezen elv ugyan az volt, melyet a tanulmányi alapra vonatkozólag még 1851. évben az osztrák csász. kir. hatóságok elfogadtak, s mely legfelsőbb helyről az 1856. évi május hó 3-áról kelt császári elhatározással a tanulmányi alapra nézve szentesittetett. Ezen elv abból állott, hogy: a) az alapnak összes ingatlanai azon kormánynak engedtessenek át, melynek területén azok feküsznek; 6) hogy ezen tőkék, melyek ezen alapok létesítése alkalmával Horvátországból és Szlavóniából befolytak, az ezen tőkék utáni 1848. évig terjedő tőkésített összes kamatokat hozzászámítva, Horvátországnak kiszolgáltassanak ; c) holmi compensationak az 1848, előtti időről nincsen helye. Ennek ellenében Mrzlyák horvát képviselő azon kivánatát fejezte ki, hogy minden alapról, s ezekből kifolyólag minden egyes intézményről kerestessenek meg és a bizottságnak terjesztessa 447,000 for. te je po torn imetak hrvatske vjerozakonske zaklade po raőunarskih ölanovih ukopno na 1.990,703 for. 7 kr. likvidiran, bezdaje ipák ova stova bud od hrvatskih, bud od ugarskih delegatah izriőno priznata. Pozliedica ovaga povjerenstvenoga razpravljanja bje jedino ta, da od ouoga vremena ugarska vlada hrvatskoj samoupravi poCam od god. 1867. salje svake godine kao dohodak teoreticno izlucene hrvatske vjerozakonske zaklada godisnju svotu od 60.159 frt koja odpriliki57 0 glavniciod 1.250,000 for. odgovara sravnajuói ovaj posputak s likvidacijom g. 1866. imenito s glavnim izkazom pod k. k. vidi se, da ugarska vlada samo kamaté od izkazanih uizlußbenom operatu glavnicah Salje. docim tamo izkazanu gotovinu od 629,240 for. na korist Hratske neukamacuje. Opazuje se ovdje, da razpravni spiai dokazuju da je g. 1866 izlußbena razprava stoga zapela sto se je reßeni hrvatska zastupnik Mrzljak u patriotißnoj doduse namjeri na posve drugo stanovi&te kod kljuea uzleßenja stavio, ter niti naőin, niti razmierje diobe po uparskoj vladi predlozeno, prihvatiti htio nije. Ovo po Ugarskoj vladi predlozeno nacelo bilo je ono isto, kője su glede naukovne zaklade jos g. 1851. c. k. austrijske oblasti prihvatile, i kője je od previsnjega mjesta carskim riesenjem od 3. svibnja 1856 za zakladu naukovnu sankcionirano. Ovo naßelo sastojalo je u torn, da se: a) sve nekretniue zaklade ustupe onoj vtadi na ßijem se teritoriju nalaze. b) da se ove glavnice, koje su kod utemeljenja obih zakladah iz Hrvatske i Slavonije unisle, p rib rajajuci simo sva iz ovih glavnicah do g. 1848 ucinjena uglavnißeuja kamatah, izruße Hrvatskoj ; c) kompenzaciji kakovoj za vrieme prije g. 1848. neima mjesta. Usuprot stavio jereceni hrvatski zastupnik Mrlzjak zahtiey da se od svake zaklade i u toj opet od svake pojedine institucije potraze i povjerenstvu i /
