Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.
Irományszámok - 1878-351
CCCLT. SZÁM. 61 Mérey elnökön kiviil a következő bizottsági tagok voltak jelen: Rátz pénzügyi tanácsos, Stronay procuraturai segéd, Henisch a kamarális főszámvevőségnek számtanácsosa, Weidinger pénztári segéd, Herian a magyar alapok számvevőségi tanácsosa, végre Hamar magyar királyi jogügyek igazgatója. A bizottsági tárgyaláskor a horvát delegáltak vonakodtak elfogadni azon elveket, melyek az egész elkülönítési munkálatnak alapjául szolgáltak, hanem ellenkezőleg az 1866-ik évi augusztus hó 28-án kelt nyilatkozatukban, mely a bizottsági jegyzőkönyvhez van mellékelve, kinyilatkoztatták : „Hogy a horvát alapok tangenseinek elkülönítési alapjául a vagyonközösségnek átalános jogi elvei szolgáljanak, továbbá az állam politikai részvételnek momentumai ezen vagyonközösségben. u Ezen elvek alapján a horvát delegáltak kérték : Hogy Horvátország részére elkülöníti essék azon tőketangers, mely elegendő lesz, hogy kamataival Horvát- és Szlavonországban a tanúim ïnyi szükségleteket bizonyos évek számából átlag véve fedezze. 11 A horvát delegáltak részéről tett ezen nyilatkozat a magyar delegáltak részéről természetesen ellenállásra talált, s a kincstári jogügyi igazgatónak alkalmul szolgált, hogy ellenbeszédében az 1856-ik évi május hó 3-án kelt legfelsőbb elhatározás alapelvét mellőzze, és hogy Horvátországtól nemcsak azon tartozás megtérítését követelje, mely az 1782-ik évtől egészen az 1850-ik évig 344,814 forinttal van kimutatva, hanem a Horvátországra eső, a közös alapítvány kezeléseért járó Horvátországnak eddig be nem számitott tangensnek visszafizetését is. Ezen teljes ellentmondásban álló nézet mellett természetes, hogy a vegyes bizottság a reá bizott feladatnak nem volt képes megfelelni és kénytelen volt az elkülönítési munkálat egyes tételeivel indokolt kutatása és liquidaiása után, mely kutatások egyes, az elkülönítési munkálat nem világos tételeit megvilágítják, — az 1876-ik év tavaszán re infecta szétoszlani. Ezen bizottsági tárgyalásnak eredménye mégis az volt, hogy a magyar kormány ezen sjednika Mérey-a, finauc. savjetnik Rácz, pristav prokurature Sztránay, raúunarski savjetnik komorskoga glavnoga raőünovodstva Henisch, blagajniőki pristav Waidinger, savjetnik ug. zakladnoga raőünovodstva Herian, napokon kr. ug. causarum regalium direktor Hamar. « Kod povjerenstvene razprave uztezahu se hrvatski delegati prihvatiti ona naűela, koja sluzahu za podlogu cielomu izluóbenorau operatu, ve6 usuprot u svom oóitovanju od 28 kolovoza 1866, kője povjerenstvenom zapisniku prilezi, ocitovahu se: n da za temelj izlucenju hrvatskih zakladnih tetngeniah sluziti imadu obcenita pravna necela ob imovnoj zajednici, onda momenta drzavnopolitickoga ucestvovanja u ovoj imuctvenoj zajednici * Na temelj u ovih naűelah zahtievahu hrvatski delegati : n da se Hrvatskoj izluci ona glavnicna tangenta, koja bude dovoljna, da svojimi kamatami pokrije potrebe nakovne u Hrvatskoji Szlavonije po ' promjeru cerpljenu iz stanovitoga broja godinah." Ova izjava od strane hrvatskih delegatah, izazvala je naravno odpor kod ugarskih delegatah, ter dade povoda direktoru causarum regalium, u svojih protuodgovorih takodjer ostaviti naőela previsnjega rieäenja od 3. svibnja 1856. „i zahtievati od Hrvatske povratak ne samo onoga duga, koj je iz vremena od g. 1182. do g. I860, sa 344,814 for izkazan nego i povratak na Hrvatsku odpadajuce tangente z-i skupnu zakladnu upravu, koja donle nebje Hrvatskoj uracunana.* Kod ovih u podpunoj oprieci stojecih nazorah nije dakako pomenuto mjesovito povjerenstvo povjerenu si zadaéu izpuniti moglo, ter se je moralo, poslie obrazlozenih iztrazivanjah i likvidacijah pojedinih starak ah izlucbenoga operata koja iztrazivanja pojedine nejasne starke izluűbenoga operata razbistrise u proletju g. 1867. re infecta razici. Posliedica ipak ovoga povjerenstvenoga razpravljanja bje ta da od onoga vremena ugarska
