Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.

Irományszámok - 1878-351

CGCLI. SZÁM. 37 maradó összeg fordittassék a közös ügyek által igényelt költségekre". Ezen szakaszban tisztán ki van emelve és mondva az egyedül helyes, mert egyedül lehetséges elv, mely, miután Dalmát-, Ho-rvát- és Szlavónországoknak a közös ügyek által igényelt kiadásokhoz hozzá kell járulniok, a kulcs megállapításánál irányadó legyen, mely járulék csak akkor és ez országok (királyságok) közjövedelmeinek csupán azon maradványából fizetendő, a mely az autonom szükségletek fedezéséhez szükséges Összegek levonása után fenmarad. Maga az 1873-iki tisztelt magyar regnicolaris küldöttség sem ejt-, hette el ez elvet ; sőt inkább határozott lépést tett előre, az első küldöttség által megkezdett úton, midőn az eredeti pénzügyi kiegyezés revisiójába beleegyezett, s vezérelvül azt fogadta el, hogy első sorban az autonom szükségletek s csupán másodikban fedezendők a közös kiadások. E regnicolaris küldöttség nézete szerint Magyarország és Dalmát-, Horvát- és Szlavónországok között, a pénzügyi viszony szabályozásánál sem most, sem máskor nem érvényesülhet más módozat, más elv. Valamint az osztrákkal teljesen paritásos magyar államjog nem függhet a két állam közt önkénytesen megállapított járulékquota alacsonyabb vagy magasabb voltától, > hanem szilárd jogalapon nyugszik, úgy hogy Magyarország nem kényszeríthető oly járulék összegre, mely minden közjövedelmét kimerítené és tulajdon állami szükségleteinek fedezését lehetetlenítené : ép oly kevéssé tehető függővé Horvátország autonom, szintén jogalapon nyugvó beligazgatása, az elismert és egyezményileg megállapított közösügyekhez való járulásának kisebb vagy magasabb hányadától; tehát semmi alapos elv szerint meg nem engedhető, hogy Horvátország oly jánxléki hányaddal terheltessék, a mely neki saját autonom szükségleteinek fedezését lehetetlenné tenné, s ennélfogva belső autonómiájának fennállását, azaz politikai egyéniségét veszélyeztetné. Ez érv annál hangosabbau szól Horvátország mellett, mert a pénzügyi egyezmény Horvátország anyagi fejlődését, a ti az adóképességét, melyből a saját autonom és a két ország (királyság) közt közös kiadások fedezéostala svota od pokrica potrebstina nutarnje samouprave preostavsa, de sa obrati na obée potrebite troskove zajednickin poslova. Jasno je ovim paragrafom iztaknuto i izreCeno jedino voljano, jer jedino moguce nacelo, po kojem se ima traziti i ustanoviti za kraljevine Dalmaciju, Hrvatsku i Slavoniju kljuc prinosbenoj svoti u ime pokrica zajedniőkih posala, koji se posve naravno istom onda i onim preostatkom javnih prihoda ovih kraljevinah podmiriti imaju, posto se prije svega odbije svota, koja je od tik prihoda imádna p'okrióu autouomnih potrebstina. Nit postovani ugarski kraljevinski odbor od god. 1873. níje se od ovoga nacela odvnmo; pace na stazi prvoga odbora on je jos sígurnije i odluőnije postupio, kada no je pristajuci u reviziju prvobitue fiuancijalne nagodbe zapoglaviti tenielj svomu zadatku postavio u prvom sedu pokrice autonómián istom u drugom redu zajedniókih posala. Po mnenju ovoga kraljevinskoga odbora, medjujuc financijalne odnosaje medju kraljevinom Ugarskom i kraljeviuami Dalmacijom, Hrvatskom i Slavonijom, nemoze se ni poâto ni jedan drugi nacin, ni jedno drugo nacelo odabrati; Kano sto podpuno drzavno pravo Ugarske, u svem ravno drzavnomu pravu Austrije, nevisi o manjoj ili veóoj prinosbenoj svoti za zajednicke poslove, koji su medju njima dobre volje uglavljeni, nego tvrdo pocivaju na drugih pravnih temeljih, te ni tko neima prava Ugarsku silovati na toliku pritiosbenu svotu za poslove zajednicke, kolika bi, izcrpivái sve ujezine javne prihode, nemogucim ucinila, da ona pokrije svoje drzavne potrebstine: tako i nutarnja samouprava Hrvatske, osnivajuc se na svojih pravnih temeljih, nevisi o manjoj iti vecoj prinosbenoj svoti za priznane i uglavljene zajednicke poslove, ter po ni jednom razlozitom nacelu nemoze biti dopusteno, da se Hrvatskoj nalozi tolika prinosbena svota, kolika bi nemogucim ucinila pokrice autouomnih potrebstina, te Hrvatskoj sâm obstanak nutarnje samouprave, to ce reci politiűke individualnosti izvrnula. Ovaj razlog tim glasnije govori u podporu Hrvatske, &to financijalna nagodba na brigu Ugarskoj prédája razvitak materialnoga dobra, to ce porezovnu svota za pokrice i njezinih