Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.
Irományszámok - 1878-351
CGCLI. SZÁM. 23 c) A határőrvidék területén dohány, lottó, só és bélyeg czímén befolyt nettó bevétel 45%-a 1876, 1877 és 1878-ra 1.105,886 frt 10 kr. d) 1879-re megközelítőleg ezen három év eredményének átlaga, a mennyiben az 1879. évi zárszámadás eredménye még ismeretlen 368,629 > — >• e) Az 1879. évi végleszámolás alapján, tekintettel Horvát-Szlavonországoknak az 1879. évfolyamában kiszolgáltatott 3.065,752 frt megközelítőleg, miután 1879. évi zárszámadás eredményei még ismeretlenek 180,000 frt — » Horvát-Szlavonországok követelése tenne tehát összesen . . . 1.850,115 frt 10 krt. E szerint a magyar országos bizottság által kiszámított horvátszlayonországi tartozással, mely tesz 2.286,799 frt 33 krt., szemben állana a Horvát-Szlavon országok küldöttsége által támaszthatni vélt követelés, melynek összege 1.850,115 frt 10 kr. úgy, hogy Horvát-Szlavon országok Magyarországnak még tartoznának 436,684 frt 23 krral. Ez tehát azon végösszeg, a melynek elengedését a magyar országos bizottság indítványozni bátorkodik és a melynek elengedése esetére, Magyarország és Horvát-Szlavon országok közt 1879. végéig fenforgott valamennyi követelés és tartozás kiegyenlítettnek volna tekintendő. Midőn a magyar országos bizottság Magyarország épen nem kedvező pénzügyi viszonyai daczára, az indítvány elfogadását kéri a t. háztól, erre nem azon többfelöl hallatszott érv indítja őt, miszerint Magyarország követelései, melyeknek jogosultságát Horvát-Szlavon-országok tagadják, úgy se volnának behajthatók; mert ha ez az álláspont fogadtatnék el, azaz, ha elfogadtatnék az a nézet, hogy Horvát-Sziavon országoknak joguk van egyoldalúan magyarázni a köztük és Magyarország közt kötött egyezményt és megtagadni oly kötelezettség teljesítését, melynek érvényét ők egyoldalúlag tagadják, akkor ez országokkal egyáltalában biztos alapot nyújtó egyezményt kötni nem lehetne. A magyar országos bizottságot, fennemlitett indítványának megtételére más okok birják. Először az, hogy a tanulmányi- és vallás- alapok elszámolása körül fölmerült differentiák részben az 1867. előtti, tehát az alkotmány visszaállítását megelőzött időszakra vonatkozván, a kölcsönös joghatárok nehezen voltak megszabhatok; másodszor az, hogy Horvát-Szlavon országok követeléseinek igen jelentékeny része a polgárosított, de ez országokkal közigazgatásilag nem egyesitett katonai határőrvidék közvetett adóira vonatkozik és habár a magyar országos bizottság előtt egy perczig sem kétes és a magyar válasz-üzenetben megdönthetetlen érvekkel be is bizonyittatott, hogy e tekintetben a magyar felfogás az egyedüli helyesés jogosult, még sem tagadhatni, hogy ez az 1873 : XXXIV. törvényczikkben betüszerint kimondva nincs, hogy az elszámolás eleinte tévesen történt, mely téves számítást a t. képviselőház az 1873. évi zárszámadás jóváhagyásával szintén jóváhagyni látszott ; harmadszor pedig azon tisztán politikai tekintet, hogy valahára véget kell vetni azon kellemetlen vitáknak, melyek éveken át, ezen egyfelől támasztott, a másik rész által pedig visszautasított követelésekből eredtek, és melyek kétségen kívül káros hatással voltak a két ország közjogi viszonyaira is. A magyar országos bizottság reméli, hogy e viszony állandóan javulni fog azon számok által kimutatható és így senki által nem tagadható ténynyel szemben, miszerint Magyarország azon nagy áldozatot, a melyet akkor hoz, midőn a pénzügyi kiegyezést Horvát-Szlavon országokkal, az eddigi alapokon megújítja, még azzal is tetézi, hogy ezen országoknak elengedi azon tetemes összeget is, melylyel azok a múltból tartoznának. Vájjon teljesülend-e a magyar országos bizottság ezen reménye, arról kezeskedni nem lehet, de Magyarország legalább annak tudatával fog bírni, hogy ő a Horvát Sziavon országokkal való jó egyetértés helyreállítása érdekében, elment a tőle méltányosan várható áldozatkészség legszélső határáig. — sőt talán még azon túl is. s
