Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.

Irományszámok - 1878-351

50 GCCLI. SZÁM. IL A két országos bizottság tanácskozásainak második tárgyát azon nézeteltérések képezték, melyek a múlt éveket illető zárszámadásokra nézve fennállanak. A vita tárgya ismeretes azon jelentésből, melyet a zárszámadási bizottság 1879. május 5-én 173. sz. alatt a t. ház elé terjesztett. A kérdés lényege a következő: az 1873. évi XXVIII. t. ez. értelmében, a katonai határőrvidéknek egy része, Horvát-Szlavonországokkal közigazgatásilag egyesittetett, másik része azonban közvetlenül katonai kormányzat alatt maradt, és ezen területekre nézve, ugy a beligazgatásból származható terheket, mint érette a quóta részét is Magyarország egyedül viseli. Midőn tehát a fentemiitett évben megállapittatott az, miszerint HorvátSzlavonországok közjövedelmeihöl 45% a beligazgatás költségeire és 55*/o a közös költségekre fordítandó, ki kellett volna egyszersmind mondani, hogy ezen megosztás alá nem csak azon egyenes adók jövedelme nem esik, a mely egyenes adók a katonai kormányzat alatt maradt határőrvidék területén beszedetnek, (a mi ellen Horvát-Szlavonországok maguk sem tettek kifogást) hanem, hogy az ugyanezen területről begyült közvetett adók (dohány, só, bélyeg, lottó) sem képezhetik a megosztás tárgyát, hanem kizárólag a magyar állami pénztárba folynak, a honnan ama terület beligazgatási költségei is fedeztetnek. Ez azonban bár a törvény szelleméből folyt, de egyenesen és világosan ki nem mondatott, sőt tévesen a megosztás tárgyát képező közjövedelmek közé 1873-ban felvétetett . . . 286,945 frt 33 kr. 1874. és 1875-re pedig 515,507 > 88 » olyan jövedelem, a mely a még katonai kormányzat alatt álló Határőrvidéken, bélyeg, dohány, só és a lottógyüjtődék után befolyt. Az 1873-ik évre vonatkozó számadás azonban a t. képviselőház 1877. márczius 8-án tartott 213-ik ülésében 2597. sz. alatt jóváhagyatván és ezen jóváhagyás tudomásul vétel végett a horvát-szlavón országgyűléssel is közöltetvén, a magyar országos bizottság ezen tételt többé figyelembe nem veheite, hanem igenis Horvát-Szlavonország részéről visszatéri tendőnek tartotta azon 515,507 frt 88 krt, mely 1874. és 1875-ben a határőrvidéki bevételekből, Horvátországnak illetéktelenül ki lett szolgáltatva. 1876-tól kezdve az elszámolás már helyes alapon történt és a határőrvidéki közvetett adók a megosztandó közjövedelmek közé többé fel sem vétettek. Ennek ellenében a horvát-szlavón küldöttség azt vitatta, hogy nemcsak 1873., 1874. és 1875-ben helyesen vonattak be ezen határőrvidék! közvetett adók a megosztandó közjövedelmek közé és igy Horvát-Szlavonországok e czímen semminemű visszatérítésre nem kötelezhetők, hanem az 1876-ra és a következő esztendőkre még ők követelhetik ezen határőrvidéki közvetett adók jövedelmének utólagos fölvételét és azok 45%-jának a horvát-szlavón országos pénztárba való utólagos beszolgáltatását, a mi 1876-ra, 1877-re és 1878-ra 1.105,886 frt 10 kr. 1879-re pedig 368,629 frtot tenne. Ezen követelésnek jogosultságát a horvát-szlavón küldöttség a maga izenetében (lásd a 11-ik és következő lapokat) részletesen iparkodott indokolni, mig a magyar országos bizottság ugyanoly részletesen, és a mint hiszi, meggyőzőleg mutatta ki a maga ellenkező álláspontjának helyességét azon válasz-izenetben, melynek teljes szövege az 1879. október hó 5-én tartott ülés jegyzőkönyvében (lásd a 75-ik lapot) található. Hónapokon át folytattatván az e körüli tanácskozások, azok semmi eredményre nem vezettek, mert mind a két fél rendületlenül ragaszkodott a maga álláspontjához. Még inkább megnehezítette az egyezkedést Lzon körülmény, hogy a horvát-szlavón küldöttség, a Belovár megyei katholikus papság