Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.

Irományszámok - 1878-353

1?Ö CGCLni. SZÁM. kiadási vagy »hivatalos adatok alapján« czégér alatt forgalomba hozott kiadványaikkal, melyeknek hitelességébe a nagy közönség az imént jelzett ajánlat folytán teljes bizalmat helyez, a piaczot annyira elárasztják, hogy a kormány által természetesen csak az II.lető törvény szentesítése és kihirdetése után árúba bocsátott kiadványok élénk keletnek már nem örvendhetnek. De eltekintve attól, hogy mig a törvények különböző nyelveken kiadásának kötelessége az államra nem csekély kiadást ró, addig azok magánjellegű kiadványainak forgalomba hozása folytán, az állam jövedelmei-a fentiek szerint megrövidülést szenvednek; eltekintve továbbá attól, hogy a magán vállalkozók saját érdekeik szem előtt tartásával, a törvényeket csupán azon nyelven adják ki, a mely nyelvű kiadványok leginkább kelendők, míg a kormány azokat az országban divatozó nyelveken is köteles közzétenni, a mely kötelesség folytán felmerülő tetemes fordítási és egyéb költségek miatt a hivatalos kiadások ár tekintetében is alig állhatják ki a versenyt a magánvállalkozók kiadványaival: a törvények és rendeleteknek magánosok vagy magánvállalatok által való kiadása azért sem helyeselhető és indokolható, mert a kiadás és forgalomba hozás minden ellenőrzés és a megfelelő kötelezettség nélkül történik. Nem is említve, hogy a magánvállalkozók kiadványaiban a nyomtatási hibák csak ugy hemzsegnek; hogy a törvények czímei, fejezetei és szakaszainak számozása a szentesitett törvény beosztásának gyakran nem felel meg ; hogy egyes szakaszok vagy egyes szakaszrészek néha egészen hiányoznak : a törvények és rendeleteknek kiadását és árúba bocsátását különösen azért ajánlom kizárólag az állam részére fentartott vállalattá alakitani át, II.letőleg ezen vállalat űzéséből azért tartom szükségesnek a magánosokat kizárni, mert azt is volt már alkalmam tapasztalni, hogy a magánvállalkozás utján létesített kiadványok egyes szakaszai gyakrabban a szentesitett törvény II.lető szakaszával merőben ellenkezően vannak szövegezve ; minek folytán nem,csak a közönség, hanem a mint tényleg már megtörtént, hivatalnokok, tisztviselők, sőt hatóságok is tévútra vezettetnek. E részbeni tapasztalataimról csak egy-két példát kívánok a tisztelt képviselőház becses tudomására hozni. A legközelebbi múltban két közjegyzői kamara az igazságügyministernek abbeli rendeletére, melyben meghagyatott, hogy a kamarák a vidéki közjegyzők írásban benyújtott szavazatait, a közgyűlési választások alkalmával ne fogadják el, mert ezen eljárás az 1874-ik évi XXXV. törvényczikk 29-ik §-ába ütköznék, azon felterjesztést tette, hogy ép a most hivatkozott törvényszakasz második bekezdése vII.ágosan rendeli, mikép: >a vidéken lakó közjegyzők a szavazatot Írásban is beküldhetik«. Az 1874-ik évi XXXV. törvényczikk hivatalos kiadásának 29-ik §-a II.y rendelkezést nem tartalmaz, s a felterjesztést tevő közjegyzői kamarák indokolásukat alkalmasint az > 1874-ik évi országgyűlési törvényczikkek Budapest 1814. Kiadja Ráth Mórt czímű törvénygyűjteményben foglalt XXXV. törvényczikk 29. §-ára alapították, mely szóról szóra a következőkép van szövegezve: >vidéken lakó közjegyzők a szavazatot Írásban is beküldhetik«. Egy másik a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló törvényczikket tartalmazó és a legszélesb mérvben közkézen forgó, még az II.lető törvény szentesítése és kihirdetése előtt, szintén magánvállalkozás utján forgalomba hozott és a boritékon a magyar állam czímerével ellátott kiadvány pedig az által szolgáltatott zavarokra, II.letve kellemetlen tárgyalásokra alkalmat, hogy a szóban levő törvény téves sorszám alatt tétetett közzé. Az előrebocsátottak szerint, a jelen törvényjavaslat tehát nem csak arra van hivatva, hogy az államnak biztos és jelentékeny bevételi forrást nyisson, hanem egyszersmind arra is, hogy a törvénykiadás és forgalombahozás nagy horderejű ügyében, a magánvállalkozók részéről tapasztalt és következményeiben úgy a hatóságok tekintélyét, mint az egyesek érdekeit nagy