Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.

Irományszámok - 1878-351

112 CCCLI. SZÁM. jövedelmeivé változtatták volna át. Miután pedig jelen alkalommal csakis a Magyarország és Horvát-Szlavonorszagok közti pénzügyi egyezmény megkötéséről van szó, kétséget nem szenvedhet az, hogy ez egyezményben csakis a horvát-szia von autonom adminisztráczió alatt álló területnek jövedelmei vehetők alapul, a határőrvidéknek Összes jövedelmei pedig, tehát a zágrábi pénzügyi igazgatóság által kezelt közvetett adónemei is, a számitások köréből mindenesetre kihagy andók. A horvát orsz. bizottság felvet egy másik fontos kérdést is azon közjövedelmek iránt, „ melyeknek — mint az izenet mondja — százalékos fölosztásra való alkalmatossága semmi oldalról sem támadtatik meg, s melyek némelyikének példa gyanánt való fölsorolását a regnicolaria küldöttség azért tartotta kötelességének, mert nem bizonyos tökéletesen abban, vájjon ezek a Horvátországot illető rész kiszámitásánál valóban bevonattak-e, vagy nem kerülték-e el a figyelmet?" Ilyetén közjövedelmekképen felemliti az izenet a vasúti menetjegyektől az 1868 : XXIII. t. ez. értelmében szedendő bélyegilletékeket, a vasúti és gőzhajózási társulatok szállítási adóját, a postai teherlevelek bélyegilletékeit, továbbá a biztositó társulatok ügynökségeinél bevett bélyegilletékeket. E négy adóágat illetőleg a magyar orsz. bizottság hivatalos oldalról ugy van értesülve, hogy azok eddigelé a 45—55°/o-os felosztásnak alávetve nem voltak, hanem teljesen a közös pénztár bevételei közt szerepeltek. Ennek oka ama jövedelmek sajátságos természetében van. A vasúti és gőzhajózási bélyegilletékek és szállítási adó természetüknél és beszedésük módjánál fogva szoros összeköttetésben vannak ama közlekedési vállalatokkal, melyeknek óriási terhet is tisztán a közös pénztárra nehezednek. A szállítási adó, a mint a kormány által benyújtott törvényjavaslat indokolása világosan megmondta, az állam által eme közlekedési vállalatok létesítése és fenntartása végett hozott áldozatoknak némi pótlásául hozatott be. Az ennek folytán alkotott törvénynek eredeti intentiója tehát semmi esetre sem lehetett az, hogy a Horvát-Szlavón-