Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.

Irományszámok - 1878-351

CCCLL SZÁM. Ép oly világosan szólnak e kérdésben az 1873-iki országos bizottságok irományai. Sehol a váltott izenetek nem tudnak akárminemu* határőrvidéki jövedelemnek a horvát jövedelmekhez csatolásáról; hanem szólnak mindenütt és egyedül: Horvát-Szlavonországok jövedelmeiről. A magyar és horvát bizottságok munkálatainak, illetőleg izeneteinek e kérdésre vonatkozó kitételei egyenesen kizárják annak lehetőségét, hogy el bizottságok bizonyos határőrvidéki jövedelmeknek ilyetén elszámolásáról és felhasználásáról tudtak, vagy azt szentesíteni akarták volna. Magának a horvát-szlavón orsz. bizottságnak 1873. június 24-én kelt izenete egyenes ellentétben említi fel a kétféle jövedelmet, midőn az 1868: XXX. t. ezikk 19. §-ának módosítását ajánlván, a következőleg szól: „5-ször. A kiegyezési törvény 19. §-ára vonatkozólag a horvát orsz. küldöttség részéről a bizalmas értekezletek alkalmával ismételve megjegyeztetett, hogy a fennálló pénzügyi megállapodás jogosan és méltányosan csakis Horvátország és Szlavónia jelenlegi tartományi területére, nem pedig a maga idején polgárosítandó határőrvidékre is kiterjeszthető, miután ez jövedelmeit illetőleg sem a kiegyezési törvény létrejötte idejében, sem mai nap nincs egyenlő helyzetben a tartományi területtel, igy tehát a tartományi területen érvényes hozzájárulási kulcs reá nem alkalmazható." Lehet-e és szabad-e feltennünk, hogy akár a magyar, akár a horvát bizottságok, izencteikben ily világosan ellenkezőt mondó kifejezéseket használtak, s a törvénynek oly egészen ellenkező értelemben való fogalmazásába belenyugodtak volna, ha a határőrvidéki terület jövedelmének bármely részét a horvát-szlavónországi területek javára vélték volna számitandóknak ? Azon orsz. bizottsági irományok tárgyilagos átvizsgálásának mindenkit meg kell győzni arról, hogy a kérdéses tárgyalások alkalmával a kormány által előterjesztett adatokba .már eleve bizonyos hiba csúszott be, mely ismételt bizottsági tárgyalások alatt sem vétetett észre, de a mely természeténél fogva a figyelmet könynyen ki is kerülhette. A tévedés forrása ugyanis azon kivételes adminisztratív intézkedésben gyö~