Főrendiházi irományok, 1878. V. kötet • 248-344. sz.
Irományszámok - 1878-342
CCGXLII. SZÁM. 547 hivatásánál fogva is sokkal gyorsabban végezheti e megbízatást, mint a biró, s a felek egyszeri megjelenésükre pénzüket megkaphatják. Ez eljárás gyakorlatban van különösen a fővárosi törvényszékeknél jelenleg is, szükségesnek tartottam azonban az eljárást az 1874: XXXV. t.-cz. kiegészítő részét képező jelen díjszabályzatnál hangsúlyozni, nehogy ez eljárás semmiségi panaszra adjon alkalmat azon okból, mert habár a vételár-felosztás, az árverési eljárásnak csak természetszerű folyományát képezi s igy a közjegyzőnek ezzel való megbízatása az 1874: XXXV. t.-cz. 131. §-ába elvII.eg nem ütközik, ez az idézett t.-cz. és szakaszban vII.ágosan kimondva nincsen. A biró ság megítélésére maradt egyébként biz va, hogy a felek kívánatára vagy más fontosabb esetekben mikor küldjék ki a közjegyzőt birói megbizottként az emiitett cselekmény teljesítésére, s ennek e helyütt való felemlítése által, mindössze is csak alkalmat akarok nyújtani arra, hogy a kir. közjegyzők II.y esetben a törvény erejénél fogva s ne puszta gyakorlatból járjanak el. Ugyané szakasz a közjegyzőnek birói vagy gyámhatósági megbízotti minőségben teljesített vételár-felosztás vagy más hivatalos cselekményeiért fizetendő díjak megállapítását, melyeket előre meghatározni nem lehet, mert azok a méltányosság szerint, az II.y cselekményekre fordított idő és munkával kell hogy arányban álljanak, — a megbizó bíróság, II.letőleg gyámhatóságra bizza, melyeknek jóakaratára és méltányossági érzetére a jelenlegi díjszabályzat mellett különben is minden tekintetben a kir. közjegyzők utalva lesznek. A javaslat 26. §-a végre a közjegyzőnek az 1874: XXXV. t.-cz. 55. §-a alapján teljesített munkálataiért való eljárására vonatkozik. E munkálatok a szorosan vett közjegyzői cselekmények körén kivül esvén, a javaslat ezek díjazása iránt is külön intézkedik, s e munkálatokra nézve ugyanazon tekinteteket véve irányadóul, a melyek az ügyvédi díjak megállapítására alapul szolgálnak, azok díjazását szabad egyezkedés tárgyává teszi, fenntartva a per- és eljárás útját az esetre, ha a díj összegére nézve a féllel egyezség nem jönne létre; megkülönböztetésül a közjegyzőnek egyéb cselekményei után járó díjaitól, melyek felszámításának és behajtásának módját, az 1874: XXXV. t.-cz. XVIII. fejezete határozza meg. Budapest, február 24. 1879. Dr. Bauler Tivadar s, k. 69*
