Főrendiházi irományok, 1878. V. kötet • 248-344. sz.

Irományszámok - 1878-338

CCCXXXVIII.SZÁM. 529 a vevényeknek nyII.vántartására nézve kézbesitési jegyzék vezetendő, ennélfogva épen nincs ok, hogy a telekkönyvi napló jövőben is vezettessék. Sürgős szükségü a fennálló telekkönyvi rendeleteknek a telekkönyvi kivonatokra vonatkozó intézkedéseinek módositása is, mert a szoros értelemben vett Magyarországon érvényes telekkönyvi rendelet 172. §-a szerint, telekkönyvi kivonat csak egyféleképen, azazi a telekkönyvi betét egész tartalma hivatalos, szórói-szóra és teljes másolatának alakjában adható, az erdélyi részekben érvényes telekkönyvi rendelet 172. §-a szerint^ pedig kétféle kivonat készithető t. i. : a) a telekkönyvi betét másolata egész terjedelmében; és a 6) sommás s tulajdonképeni telekkönyvi kivonat, mely csak a fennálló tételeket és pedig egész terjedelmükben szórói-szóra leirva tartalmazza, és mely kivonatba a megszűnt telekről egyedül a sorszámok vétetnek be, azon körülmény megemlítésével, hogy e szám alatt bevezetett tétel megszűnt. Ezen intézkedések több tekintetben a gyakorlati élet követelményeinek nem felelnek meg teljesen, mert számos jogügyletben nincs az egész telekjegyzőkönyvre szükség, hanem gyakori az eset, melyben a felső bíróságnak vagy a félnek csak az A

n B. vagy C, lapról van hiteles kivonatra szüksége, a mennyiben a birtoka.lás a tulajdon, vagy a terhek igazolandók telekkönyvi kivonattal. A telekkönyvi iroda pedig a fennálló rendeletek értelmében kénytelen az egész telekjegyzőkönyvről kivonatot adni, mi nem csekély és ok nélküli időpazarlással jár, különösen a budapesti kir. tábla területén, hol néha ivekből álló oly telekjegyzőkönyveket kell lemásolni, melyekben csak egy-két tétel áll fenn. Ezen visszásság megszüntetése czéljából inditványoztatik, és pedig az 1855. évi telekkönyvi rendelet 172. §-ának 2. bekezdése alapján, mely igy szól: »ha később sommás vagy részleges telekkönyvi kivonatok szüksége mutatkoznék, az iránt külön rendelet fog kibocsáttatni« oly intézkedés, melynek alapján egyrészt a budapesti kir. tábla területén és az erdélyi részekben érvényes telekkönyvi rendelet 172. §-ának b) pontja szerint kiállítandó telekkönyvi sommás kivonatok, másrészt mindkét tábla területén, a mai közszükséglet által igényelt részleges telekkönyvi kivonatok, vagyis a telekjegyzőkönyv A, B. vagy C. lapjairól másolatok, továbbá a részleges és sommás kivonatok, vagyis a telekjegyzőkönyv À,, B. vagy C. lapjairól csak a fennálló tételeket, s a megszűnt tételek sorszámait tartalmazó kivonatok a hatóságok és felek kívánatára kiadathassanak, és a felsőbb bíróságokhoz a telekkönyvi rendelet 144. §-ának esetében — ha az ügy megbirálásához elégséges — oly kivonatok felterjesztethessenek. A részben vagy egészben megsemmisült, hasznavehetlenné vált vagy elveszett telekjeg} zőkönyvek pótlására nézve követendő eljárásnak, rendeleti utón való meghatározására a felhatalmazás azért volt kérendő, mert a telekkönyvi rendtartásnak a törvényhozás általi szabályozása rövid idő alatt várható, a mely törvénynek minden résziéire ki kell terjeszkedni, és mert ez okból nem czélszerű, hogy a törvényhozás a telekkönyvi rendtartási törvény meghozatala előtt, annak csakis egy ágára nézve az eljárás részleteire is kiterjeszkedő törvényt alkosson. Azon szabatosság, melylyel II.y rendeleteket kidolgozni kell, és azon körülmény, hogy a rendelet teljesen minden részleteiben mind addig ki nem dolgozható, mig a jelen javaslat törvénynyé nem vált, és ép oly nem előnyös, ha hasonló törvények az eljárást megállapító rendeletet megelőzőleg lépnek hatályba, tette szükségessé azt: hogy az életbeléptetésre nézve is az igazságügyministerium felhatalmazása kéressék. Budapest, 1880. évi márczius 31-én. Dr. Pauler Tivadar s. &., igazságügy minister. FŐRENDI IROMÁNYOK, V. 1878/81 67