Főrendiházi irományok, 1878. V. kötet • 248-344. sz.

Irományszámok - 1878-334

490 CCGXXXIV. SZÁM. Wahrmann : Kinek van nagyobb kára e baj miatt, a kis vagy a nagy gyárosoknak ? Schmidt: A nagyobb gyárosok általában jobban mozoghatnak; nagyobb töke fölött rendelkeznek, s kevesebb nehézséggel tehetik magukat túl a forcirozott eszközök alkalmazásán. Kisebb gyáraknak rendszerint kisebb eszközök állnak rendelkezésre, s nem könnyen határozhatják el magukat nagy áldozatok hozására, hogy pII.lanatnyi előnyöket érjenek el, melyek talán a következő évben valami változás következtében ismét veszendőbe mennek. 3. kérdés." Az új javaslat segithet-e ezen a bajokon és miképf min8 hatással lesz az a különböző gyárakra f Schmidt : Azon bajon, hogy a jelenlegi átalányozási rendszer mellett a kevesebb ezukortartalmú répa kárt szenved a nagyobb czukortartalmú ellenében, a javasolt reform sem fog segíteni, sőt e bajt a reform nem is fogja érinteni. Azért a félre nem ismerendő előny egyedül arra fog szorítkozni, hogy egyenletes feldolgozás fog eléretni a különben egyenlő berendezés mellett a mostani nagyon is egyenetlen eljárás helyett, szóval hogy az egyes gyárakban eleje vétetik a munka tulhalmozottságának. A diífusionális gyárak jövőben nem fognak oly nagy előnyben részesülni a lésajtó-gyárak fölött, mint most. 4. kérdés: Mit tari gyárára nézve elÖnyösebbnek^ a gyakoribb feltöltést, vagy a tökéletesebb kihasználást 9 és miért f Schmidt : Mindegyik módszernél meg kell tartani bizonyos határt, melyen nem lehet átlépni a nélkül, hogy hátrányok ne származzanak belőle, s ha e határ nincs is oly szigorúan meghúzva a diífusionális eljárásnál, mint a sajtoló eljárásnál, de mégis megvan. Túlhajtott munkát csak bizonyos határig lehet észszerûleg végezni.,Ha e határt az ember átlépi, csak fölületesen s hiányosan dolgozhatja fel a nyers anyagot, s a haszon ez esetben gyakran csak látszólagos, mert a mi egyfelől megtakarittatik, másfelől veszendőbe megy. 5. kérdés: A gyakori feltöltéssel a répában mII.y vesztesége van? feldolgozza-e a melassetf osmo$e vagy elutionalis rendszer által $ vagy hogyan értékesíti a melassetf Schmidt: A melassét a mi gyárunkban nem dolgozzák fel tovább. A viszonyok egy részvénytársaságnál J rendesen mások, mint egy magántulajdonosnál. Én nem tehetek önhatalmúlag új beruházásokat. Különben pedig a melasseból való ezukornyerés módszere még nem érte el azon tökéletességet, hogy minden esetben előnynyel járna. Eddig az osmoseeljárást fogadták el leginkább, mert a legcsekélyebb befektetési költséget igényli, másrészt több tüzelőanyagot kivan; azért azon gyárakra nézve, melyek csak drágább tüzelőanyaggal dolgozhatnak, kevesebb előnyt nyújt. Az elutionalis s a többi eljárás, melyek arra vannak alapítva, hogy a ezukor mészszel hozatik összköttetésbe, eddig még nem honosulhattak meg, s még csak a kisérleti stádiumban vannak. Hegedűs: Melyik eljárást követi ön ezek közül? Schmidt: Egyiket sem. Hegedűs: Mit csinál hát akkor a melasse-val? v Schmidt: A melassét nem mi magunk használjuk fel egészen, hanem eladjuk Spiritus-gyárosoknak, részben pedig magunk használjuk föl; Pesten egy egészen külön czélra adjuk el. A melassét itt ugyanis fénymáz-gyártásra használják s e czélra a melasse-termékünk negyed-